Ha valaki alkoholista a családban, akkor azt nálatok is úgy kezelik, mintha csak egy természetes, apró hiba lenne?

Apám csöndes alkoholista volt, mérsékelten kocsmajáró és zugivó. Magára igénytelen, de nem ennyire. 1 veszekedés/2 év. Anyám próbálta elterelni, de aztán feladta. Apámmal lehetett értelmesen beszélgetni, de a házi munkát nem erőltette. Csöndes elhidegülés volt. Anyám se akart válni, mert hogy az ő szülei elváltak, de az ő gyerekei ne legyenek elvált szülők gyerekei. Aztán, amikor 19 lettem, kolis voltam, csak elváltak.

Te ezt a helyzetet nem oldhatod meg helyettük. Nem is kötelességed. Ha az egyikük ki akar lépni, és segítséget kér, akkor segíts, de csak ha az a tanulmányaidat/munkádat nem lehetetleníti el.

Legyél kolis a középiskola/egyetem alatt. Nyáron is. Diákmunkázz. Egy részét tedd el, másik részéből legyél hátizsákos túrista.

Nekem is alkesz volt az apám.

Hogy őt idézzem: Az nem ember, aki még nem sz4rta össze magát.

Gondolhatod, nem egyszer volt hogy besz4rt...vagy előkapta az ágyban és elkezdett hugyozni.

Nem problémáztak miatta, az anyja még ki is mosta a sz4ros gatyáját.

A testvérem rivotrilra, meg xanaxra ivott. Ő volt a császár. Mindenki sajnálta szegényt, ha pénzt kért piára adtak neki, anyám meg adott neki gyógyszert is.

Mindig ő volt a jó, akihez én pl sose érhetek fel...

Tehát nálunk se nézte senki se rossz szemmel a függőséget. Senki nem próbált meg segíteni rajtuk, elvonóra küldeni őket vagy bármi.

Kedves Kérdező!

Nekem szerencsére nincs ilyen tapasztalatom a szüleimmel, viszont ez a jelenség biztosan nem csak a ti családotokban észlelhető. Valószínű azért kezeli így anyukád az alkoholizmust, mert nem akar szembenézni a problémákkal, nem akarja, hogy változás történjen, mert fél az ismeretlentől és a következményektől. Valóban segítségre lenne szüksége az apukádnak,de amíg ő maga nem akar megváltozni, amíg ő nem képes felismerni, hogy ez probléma, és amíg anyukád se teszi meg a megfelelő lépéseket ennek érdekében, addig halott az egész ügy. Az viszont szerencse, hogy sosem bántalmazott titeket.

Igazából...19 éves fiatal srác vagy. Ahogy mondtad, el kell onnan húznotok minél hamarabb. Nem akarlak megbántani, de egyik szülőd se normális, és ebben a környezetben nem sok lehetőséged van az életedben. Tanulj tovább, bármi lehetsz és kezdj új életet! A szüleiddel meg fenntarthatod a kis udvarias, " 2 hónaponként meglátogatlak aztán hagyjál békén" kapcsolatot.

Esetleg az is segíthetne, hogy leültök,és megbeszéled ezt az anyukáddal. Fel kell tenned a kérdéseidet, el kell mondanod a jövőddel kapcsolatos terveidet, és kimondhatod a tényeket. Ezt az egy dolgot feltétlenül meg kell tenned, mielőtt új életet kezdesz.

Sajnálom, ami veled történt, és kívánom, hogy egyenesbe jöjjön az életed!

Kérdésedben a válasz.

"ez egy természetes, egyáltalán nem meglepő dolog... Hisz az ő apjuk is alkoholista volt, ehhez szoktak hozzá, akkor ezt is várják el."

Pontosan. Nálunk is ugyanez van, mindenkinek az a normális hogy a férfi iszik, nem csinál semmit a háztartásban és ha kell akkor "fegyelmezi" az asszonyt és a gyerekeket. Ha ezek közül valamelyik pozitív módon nem teljesül, azt már nagy kincsnek tekintik. Pl. ha iszik és döglik egész nap de nem ver, akkor már légy hálás akár a felesége, akár a gyereke vagy.

Megoldás: el kell húzni onnan amint lehet.

Kedves Kérdező,

Én ugyanebben a helyzetben voltam/vagyok, amint a pénzem megengedte, elköltöztem. Egy alkoloistan sohasem lehet segíteni, ha ő nem látja be, hogy ez probléma. A legjobb, amit tehetsz, hogy elhatarolodsz tőlük. Nagyon jó, hogy koliba mész, esetleg próbálj az egyetem mellett valamit részmunkaidőben dolgozni, és SOHASE költözz haza.

Magyarországon röhejesen sok alkoholista van, mert a "kultúránk" része, hogy mindenki iszik. És ezáltal ha te ezt véletlenül szóváteszed, hogy ugyanmégis miért is CSAK AKKOR lehet egy eseményt élvezni, ha fogyasztottál tudatmódosító szereket, akkor te vagy az utolsó utáni élettelen, szerencsétlen szentfazék, aki egyébként is biztos bu..zi és/vagy baxatlan macskás nő (nem alapján megfelelő beillesztendő).

Ez nekem akkor lett igazán feltűnő, amikor 2 évig nem ittam, mert gyógyszert kellett szednem és tilos volt. Engem egyáltalán nem zavart, ugyanúgy jártam mindenhova, ahogy addig, csak nem ittam. Sehol, egyik bárban, konkrétan SEHOL nem tette szóvá semmilyen csapos/pultos, hogy te miért csak vizet iszol, de az emberek... "Miért nem iszol, kicsi belefér, de igyálmár, milyen az, hogy nem iszol, fú én biztosnem bírnám ki, hogy soha semmi, na de csak egyet, nem igaz már, akkor hogy fogsz szórakozni mégis?" és így tovább, hiába lobogtattam a papírt, hogy az alkohol és a gyógyszer kölcsönhatása kómába tud ejteni, LESZ.RTÁK, vastagon.

És nekem elég komoly önuralmam van, én ha kellett elmondtam 2000x is, hogy NEM iszok, de ezután elképzelni nem tudom, hogy egy alkoholista mégis hogy tudna kikecmeregni a gödörből vagy egyáltalán nem beleesni, mert tényleg a csapból is az folyik (haha szófordulat...), hogy IGYÁL ALKOHOLT, különben nem vagy ember.

Úgyhogy nem csak a te családod (és mások családja) tesz úgy, hogy ez csak kis piti kellemetlenség, hanem az egész társadalom. Szomorú, tudom. Meg valahol mélyen szánalmas is.