Ha valaki alkoholista a családban, akkor azt nálatok is úgy kezelik, mintha csak egy természetes, apró hiba lenne?

19 éves fiú vagyok.

Apa elég régóta elég sokat iszik. Szerencsére nem válik tőle indulatossá, szóval fizikailag sosem bántott senkit, de anyának mindig elég csúnya dolgokat mond veszekedés közben (amiket nem is értem, hogy anya miért tűr el még mindig, ennyi év után is). Ezen kívül mindenkit rohadtul idegesít a részeg stílusa, arról nem is beszélve, hogy mivel elég szegények vagyunk, így a pénznek is lenne jobb helye, mint a kocsma. Tekintettel, hogy már reggel 6-7 fele nem tiszta nála a kép, ezért az kb teljességgel elvárhatatlan, hogy pl a gyerekeivel vagy az otthoni munkákkal foglalkozzon, hisz mire végez a munkahelyén, már használhatatlan állapotban van. Így például én soha életemben nem tudtam értelmesen beszélgetni vele két szónál többet. A pia miatt nagyon igénytelen magára is, amihez igazából semmi közöm, de pl az szerintem elvárható, hogy lehúzza maga után a vécét, de ezt sem teszi meg már jó ideje.

A meglepő és idegesítő része a dolognak, hogy anya nem tesz és soha nem tett semmit. Sosem úgy beszélt erről a dologról, mint egy segítségre szoruló ember függőségéről, hanem mint egy apróságról, amin este kicsit felhúzza magát, de reggelre már el is felejti. Sosem volt cél, hogy segítsen/segítsünk apának kilábalni ebből, egyszerűen úgy tekinti ő és igazából mindenki más is errefelé, hogy ez egy természetes, egyáltalán nem meglepő dolog... Hisz az ő apjuk is alkoholista volt, ehhez szoktak hozzá, akkor ezt is várják el.

Soha, egyetlenegyszer sem került szóba, hogy apa esetleg elkezdjen járni terápiára vagy valamilyen segítséget nyújtó helyre, mert gondolom az "nagyon ciki lenne a családra nézve". Helyette időnként anya inkább poénként veszi fel az egészet, ami engem csak még jobban idegesít. Az abszolút felfoghatatlan pedig, hogy például karácsonykor, születésnapkor sokszor anya is pl egy doboz sört adott apának ajándékba, annak ellenére, hogy elvileg neki is elege van ebből az egészből.

A nővéreim és én is rájöttünk, hogy igazából ez az otthon menthetetlen, így lehetőség szerint próbálunk minél hamarabb kiköltözni (én pl jövőhéttől kollégista leszek) és meghagyni az itteni helyzetet, hisz változtatni a dolgokon egyrészt úgysem tudunk, másrészt szerintem nem is nekünk kellene ezt kezdeményezni.

Máshol hogyan állnak az iszákosokhoz?