Mi lenne a helyes egy ilyen helyzetben?

Az apám alkoholista, nem beszélünk pár éve, azaz kb 1 évben egyszer. Most fog kijönni az elvonóról, de egyedül lesz megint s attól tartok, megint elkezdi az ivást. Tudom, hogy jó lenne, ha ott lennék mellette, talán ki lehetne húzni a szarból, de hogy őszinte legyek, nincs energiám és kedvem sem az ő szarságaival foglalkozni. Úgy érzem, elég energiát, érzelmet és időt elpocsékoltam már rá, úgy, hogy közben magammal kicsit sem törődtem. Bár anyagilag mindent megadott nekünk, érzelmileg semmi jót nem adott, csak elvett. Bennem folyton 2 érzés váltakozik ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy jó lenne jó lányának lenni és segíteni neki, ott lenni mellette. A másik, hogy szarok bele, élni akarom az életemet, anélkül hogy lehúzna, manipulálna és sajnáltatná magát nekem. Csak aztán mindig bevillan a bűntudat. Részben mert anyagilag tényleg mindent megadott nekünk, sokat dolgozott. Ettől függetlenül undorodom a személyétől, nem tartom őt jó embernek. Szerintetek mi lenne a helyes?

L/25