Mit gondoltok egy olyan emberről, aki külön háztartásban él, de mégis a szerény körülmények között élő idős szüleitől visz magának kaját?

Az öcsémről van szó, 33 éves önálló háztartásban él a barátnőjével, van munkája, de mégis a szerény körülmények között élő szüleinken élősködik, akiknek összesen nincs annyi nyugdíjuk, mint a testvérem fizetése.

Mindig mondja nekik, hogy alig jön ki a pénzéből, és képes 2-3 napra elegendő ételt elvinni, újabban már a reggelihez való kenyeret és zsömlét is a szülőktől hozza. A szüleim pedig hozzám jönnek, hogy nincs pénzük ételre a hónap végén, és hiába próbálom megmondani, hogy ne adjanak neki, meg kell tanítani arra, hogy ossza be a pénzét nem hallgatnak rám.

Érdemes tudni, hogy az öcsém és a a barátnőjéről, hogy mindketten dohányoznak, és nem is olcsó cigit szívnak, abból is legalább napi három dobozzal ketten, mindkettőjük előfizetéssel vett drága mobilt, és minden hétvégén mennek csavarogni valamerre, nyáron három fesztiválon is voltak.

Így pedig értelemszerűen kajára nem sok pénzük marad, így szépen kihasználják a szüleinket, és hiába próbálok rájuk parancsolni nem hat, semmi lelkiismeret furdalásuk nincsen, a szülők szemében pedig tesóm a kedvenc, anyám inkább jár lyukas cipőben, csak legyen mit ennie a pici fiának. Tőle még segítséget sem mernek kérni pl. felaprítani a tüzelőt, nagytakarítani, elvinni őket orvoshoz stb.

Ti mit tennétek?