Apukám felesége fúr engem, vagy csak én reagálom túl?

Szüleim elváltak 9 éve, még amikor gimnazista voltam. Mindkettejükhöz nagyon közel álltam/állok, ezért úgy döntöttünk, hogy egyik héten apukámnál, másik héten anyukámnál fogok lakni. Időközben mind a ketten találtak új párt, anyukám élettársa hozzánk költözött (nekik nem lett új gyerekük, nem házasodtak össze, de jól megvannak), apukám pedig feleségül vett egy nála 15 évvel fiatalabb nőt, akivel gyermekük született, aki jelenleg óvodás (egyébként nagyon jó a viszonyunk, sokat játszunk, tanítom focizni, rengeteget beszélgetünk).

Én általában mindenkivel jól kijövök, anyukáméknál soha nem volt egy komolyabb konfliktus sem, apróbb viták pár percig, de mindig sikerült megbeszélni.

Apukáméknál viszont egyre több lett a szóváltás, minden apróságon (hova teszem a fésűt, a zuhanyrózsát, stb stb tehát minden apróság, amiből éreztem, hogy kényelmetlen a jelenlétem). Mivel egyetemista voltam (a nyáron végeztem el a jogot), érthetően más volt az életritmusunk. Ők mégiscsak egy kisgyermekes család. Kaptam támogatást a tandíjamban, igaz dolgoztam mellette ételfutárként, de mivel sokat kellett tanulnom, vizsgaidőszakban ez nem ment, ekkor nem tudtam magam eltartani teljesen, nyilván ezért is nem költöztem külön. (de mindig apum bíztatott az egyetemre, és, hogy minden támogatást meg is ad amíg jól teljesítek).

Tudni kell, hogy apukám a munkája miatt elég más társadalmi helyzetben van mint anyukám, nagy házban, van takarítónőjük (aki mos, vasal), alkalmanként bébiszitterük, öcsém pedig olyan angol-magyar óvodába jár, ahol havi 60 ezer forint körül kell fizetni (az én egyetemi tandíjam 250 ezer forint volt FÉL ÉVRE, tehát félévente százezerrel kevesebb). Apukám szeret kontrollálni, megjegyzést tesz pl. arra, hogy milyen a hajam, meddig vagyok fenn este, stb, én egy idő után ezt kikértem magamnak, mert az egyetemet 5 év alatt, tehát minimális idő alatt elvégeztem, sosem rezgett a léc, mindig teljesítettem a vizsgákat, szemináriumokat, emellett szorgalmi időszakban végig dolgoztam ételfutárként. Amikor tehát kikértem magamnak, hogy beleszóljanak olyan dolgokba, amihez szerintem nincs közük, sokszor ért az a megjegyzés apukám feleségétől, hogy hálátlan vagyok, meg ennyi támogatásért cserébe jobban kéne engedelmeskednem, ha már félévente fizeti apa a tandíjamat engedelmesebbnek kéne lennem, stb. Soha egy szóval se tettem megjegyzést arra, hogy öcsémnek az óvodája(!) majdnem másfélszer drágább mint az egyetemem, mert nem sajnálom tőle, de akkor is nagyon bántottak ezek a mondatok, főleg úgy, hogy apukám felesége semmit nem dolgozik, ráadásul mint említettem van takarítónő és bébiszitter is. Annyi dolga van, hogy apának van pár lakása kiadva, és azokat karbantartja, felügyeli, de ezekkel kb 1-2 órányi meló van egy héten. Én erre se tettem soha megjegyzést, se neki, se a háta mögött, mert ez apum dolga, és ő bőven keres annyit, hogy ne kelljen a feleségének dolgoznia, ha ez neki így jó az ő dolguk.

Mivel éreztem, hogy egyre kényelmetlenebb vagyok (pl. néztem az éjszakai Copa America meccseket nyáron, és reggelinél megjegyzést kaptam h zavaró volt a villódzó fény, meg, hogy hallatszik, hogy rágcsálok valamit éjszaka meg ilyenek, mondtam, hogy akkor laknék szívesen anyánál, mert őt sose zavarom ezzel ráadásul akkor ott együtt meg tudjuk oldani a rezsit is, hiszen egy sokkal kisebb lakásról van szó. Sőt, az is szóba került egy vita hevében, hogy ha ekkora probléma, akkor megoldjuk a tandíjat is anyukám illetve nagyszülők segítségével, maximum többet dolgozom. Erre megint az jött, hogy hálátlan vagyok, apukámtól, pedig, hogy szeretné, hogy ott lakjak mert mindig nagyon hiányzom neki. (Egyébként ha anyukámnál vagyok, napi 2x-3x felhív, mindenről be kell számolni, barátnő, focisikerek stb, ez tényleg érdekli, de szomorú lesz tőle ha nem avatom be valamibe. Mindenesetre ez egy másik kérdés nem ide tartozik.).

Egy szó mint száz, most volt egy nagy vita, mert Balatonról jöttünk haza, és félreértés történt, hogy melyik házszámnál szállok be hozzájuk (barátoknál voltam), és emiatt apukám kiabálni kezdett, hogy ennyire nem tudok tekintettel lenni rájuk, hogy itt várnak 20 perce, stb). Épp más ok miatt nagyon kivoltam, tény, hogy mondtam, hagyjon engem békén, és kiszállok, hazamegyek vonattal, erre valami olyan megjegyzés jött, hogy mostmár, hogy elvégeztem az egyetemet, és nem kell pénz, hirtelen megnőtt az arcom, és megint, hogy hálátlan vagyok. Pedig ez nem igaz, mindenben igyekszem megfelelni neki, nagyon küzdöttem az egyetemen végig, hogy nehogy megcsússzak, minden vizsgám időben sikerüljön... És mielőtt kiszálltam, apukám felesége szólt, hogy küldjek át a doktorrá avatásról egy képet, mert nagymamám szülinapjára csinál egy albumot. Ezt követően a vonaton kisírtam magam, felhívtam a barátnőmet, megnyugtatott, másnapot együtt töltöttük, igen hülye voltam és elfelejtettem elküldeni a képet. Ezt követő reggel elküldtem apum feleségének, kaptam egy választ, hogy mivel későn küldtem, meghiúsult az ajándék, sajnos ez van (négy nap volt még a szülinapig.) Az mondjuk fel se merült benne, hogy amelyik nap nem küldtem el a képet, megcsörgessen, vagy dobjon egy sms-t, hogy "te hülyegyerek, küldd már el a képet", ennyire már nem volt fontos az album. :) Persze ebben én is hibás vagyok, de szerintem ha tényleg akart egy albumot, egy második kérés belefért volna. Mindenesetre ma megvolt a szülinap, és egy négy fotóból álló képkeretet kapott nagymamám, az összes kép régebbi volt, mint a doktorrá avatásom, kivéve egyet, amin csak öcsém van. A másikon hárman vannak (apukám, felesége és öcsém), a harmadikon-negyediken apukám és öcsém, tehát én sehol. Nem nagy dolog ez, de nekem elég rosszul esett, jó a kapcsolatom nagymamámmal, mindig van rólam kinn képe, és azért több száz közös képem van öcsémmel, ugyanúgy apum felesége telójában is, tehát azért nagy nehezen bele lehetett volna tenni engem is az ajándékba:)

Mindenesetre én innentől kezdve nem szeretnék többet hozzájuk menni, úgyis dolgozni fogok, anyukámnál el tudnék lakni, és tudnánk fizetni a rezsit. Októbertől januárig külföldön leszek ösztöndíjjal, valamennyi anyagi támogatásra szükségem lesz persze külföldön, de lehet emiatt inkább lemondom (pedig nagy lehetőség lenne), és akkor elkezdek itthon dolgozni, hogy anyagilag független legyek teljesen már most (mert ez a külföldi időszak miatt csak januártól következne be). Apukám persze ezt csalódásként élné meg, neki ez nem nagy kiadás (az ovinál pl. biztos olcsóbb :) ), de azt ő is tudja, hogy mekkora dolog három-négy hónap külföldi szakmai gyakorlat, ezért persze hallani se akar arról, hogy nem fogadom el a pénzt, és nem megyek ki, mert, hogy megfosztom magam egy nagy lehetőségtől...

Nagyon hosszú lett a leírásom, de a lényeg, hogy apukám mindig ő maga mondta, hogy az egyetemben szeretne támogatni tandíjjal, illetve a külföldi gyakorlatban, ha mellette jól tanulok és dolgozom is, tehát sose engedte végül, hogy végleg elmenjek anyához és mi megoldjuk valahogy (amilyen körökben mozognak a barátaival pl., ott ez fel se merülhetne, hogy egy tandíjba ne segítsenek be a fiuknak, ráadásul pont a legjobb haverjának a fia másfél év csúszásban van az egyetemen, pedig egyszerre kezdtük, mégse kap ilyen megjegyzéseket). Akkor viszont miért fúr állandóan a hátam mögött a felesége, hogy hálátlan vagyok és nem becsülöm meg a helyzetem, stb. (tudom, hogy így van, apukám egyik barátja és nagymamám is figyelmeztettek, hogy vigyázzak ezzel), és miért tesz ilyen gesztusokat, mint ez az ajándék pl? (nem egy ilyen volt sajnos...)

A kérdésem tehát, hogy szerintetek normális-e, hogy ilyen megjegyzéseket tesz rám, vagy én reagálom túl, esetleg tényleg jobban kéne engedelmeskednem? Másik kérdésem, hogy szerintetek érdemes-e lépnem vmit, vagy tűrjem? Sajnos tudok szorongós lenni ilyenektől, ha találkoznunk kell, már előre gyomorgörcsöm van, tudom, hogy egy szarembernek tart és próbál odaszúrni valahogy, néha persze mézesmázosan viselkedik.

Megköszönöm, ha esetleg végigolvastad, és válaszolsz :)