Miért nem nézik egyesek jó szemmel, ha a gyerek kap lakást a szüleitől?
Számomra ez a felelősségteljes gyermekvállalás egyik alapkövetelménye: hogy ne csak addig kelljen és addig viseljem gondját, amíg kiskorú, hanem annak tudatában vállaljam be, hogy megvan a tőkém elindítani az életben adósság nélkül és anélkül, hogy földönfutó lenne vagy bárkinek ki lenne szolgáltatva. Mikor látom azokat a gyerekeket, akiket a szüleik csak 18 éves korukig "szeretnek" kinyílik a zsebemben a bicska. Égne a képem és megszakadna a szívem, ha a gyerekemnek végig kellene dolgoznia a fiatal éveit, hogy 30 éves korára legyen hol laknia, akkor is jobbára csak hitellel a nyakán. Vagy más sz*rában nyomorognia és fizetni a bérleti díjat... Esetleg csak ezért valakivel összeházasodni,mert én nem voltam képes 30-40 év munka után letenni az asztalra ennyit, főleg a férjemmel együtt, csak elherdáltam meg feléltem meg minden fontosabb volt.
Ehhez képest folyamatosan van egy rosszmájú megjegyzés ismeretségi körben, hogy az ilyen gyerekek el vannak kényeztetve, nem becsülik a pénzt, nem úgy, mintha maguk hajtották volna ki, és a többi. Szerintem ez pontosan olyan alapkövetelmény, mint az, hogy ruhát tudsz adni a gyerekedre és meg tudsz teremteni neki egy olyan otthoni környezetet, ahol nyugodtan tanulhat és szerezhet valami jó végzettséget.
Tudom, milyen mindenféle támogatás nélkül kikerülni a nagyvilágba. Végignéztem a férjem történetét az anyjával, aki a végére kiérdemelte magának azt a címet, hogy már csak a hagyatéki tárgyalást várjuk. Ha nekem nem lett volna lakásom, amit a családi házból vettünk, amiben a szüleimmel éltem gyerekként, lehet, hogy nem is mertem volna soha az életben bevállalni gyereket. Méltatlan és szánalmas, hogy egyes szülők azt tartják jónak, hogy a gyerekük ugyanúgy kínlódjon, ahogy nekik kellett, mert "dolgozz meg érte, az a tiéd" és társai... Ilyen lakásárak mellett, ebben a világban? És egyesek még úgy is csak ülnek a vagyonukon, hogy lenne módjuk adni. Minden feltételhez kötött, egy ismerősünk például úgy engedte be a saját gyerekét a házba, amit az anyjától (a gyerek nagymamájától) örökölt, hogy végig a nyakára járt és terrorizálta. A gyerek egy szöget nem verhetett be a falba, mert végig az anyja nevén maradt. Annyira nem bízott a saját fiában, hogy 1/1-es ingatlanként haszonélvezet nélkül ráirassa, pedig ha valaki, akkor az a gyerek bőven megérdemelte volna és mindig rendes volt az anyjával. A legtöbb, amit szerencsétlen elért, hogy az anyja valami 1/8-ados tulajdonrészt rá akart iratni a talán 20 milliót érő sufnis kis panelból, ami alig volt 25 négyzetméter. Na, az ilyeneknél megy fel bennem a pumpa. Meg mikor otthon a gyerek nem viselkedik jól és a szülő azt vágja a képébe, hogy "amíg az én levesem eszed, neked itt nincs szavad és ha nem tetszik, el lehet menni". Egyesek önként üldözik nélkülözésbe a saját gyereküket...
És akkor nem elég, hogy ilyen undorító emberek élnek, még azt szólják meg, aki feltételek nélkül ad és oda mer ajándékozni a gyerekének teljes mértékben egy ingatlant, miután megszerezte a diplomáját és tud rendesen pénzt keresni és elfogadja, nem a kutyája meg a kisbabája többé, hanem egy felnőtt nő, akinek igényei vannak és saját kis élete. Nem értem, egyeseknek mi ebben az elkényeztetés. Szerintem egy ilyen szülő csak megtette, amit egy szülőnek meg kell tennie, ha már világrahozott egy életet, aki hiába lesz esetleg 18,jóval tovább függ tőle anyagilag mindenképp. És egyáltalán nem élvezi ő sem és a szülő sem. Ez nem szeretet kérdése, ez inkább kötelesség.
válasza:OFF
Úgy írnak itt némelyek, mintha az öröklésbe beleszólásuk lenne. Visszatarthatod a gyerektől a házat, de legkésőbb úgyis megkapja, amikor meghalsz. Érdemtelenséget nem lehet csak úgy megállapítani, de még a legrosszabb esetben is kapják a kötelesrészt. Ez itt nem egy béna amcsi film, ahol egy papírfecnire írt kiegészítéssel kitagadható bárki az örökségből. Magyarországon nem lehet szabadon rendelkezni semmiféle ingatlanról a halálod utánra, de még az autódat sem adhatod el legálisan darabokban, mert kötelező leadni a bontóba.
ON
válasza: válasza:"Másrészről meg néhány gyerek annyira beképzeltnek és kiskirálynak van nevelve, hogy rájuk is fér, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor dolgozni kell a pénzért,"
Már bocs, de ki neveli őket ilyenneķ? Talán ha a kedves szülő nem venné meg csemetéjének minden évben az új ájfónt, tabletet, meg a századik pár nike cipőt, hanem valóban törődne vele, nevelné, beszélgetne vele, tanítaná, akkor máris lenne pénz, hogy legalább önerővel segítsék vagy ne legyen gond, ha egyetemre akar menni.
válasza:Sajnos sokan a mi időnkben szöveggel jönnek...jah, amikor bagóért meg lehetett venni a tanácsi lakást stb. Mindenkinek volt munkája. Voltak vállalati bölcsik, vállalati üdülés nyáron.
Én a szüleimtől sajnos semmit nem kaptam, néhány lábason meg egy hűtőn kívül.
A párom szülei örököltek, abból kapott a párom, amiből hitellel tudtunk venni egy 44 m2-es panel lakást. Így 36 évesen vállaltam első gyereket. De! Valószínű utolsót is, mert szó szerint párom bele betegedett a munkába. 43 évesen 3 éves kisgyerekkel az életéért küzd. Mi pedig minden nap sírunk, és imádkozunk, hogy jöjjenek rendbe a kis dolgaink és tudjuk felnevelni az egyszem gyermekünket. Akinek próbálunk minden tőlünk telhetőt megadni.
válasza:Hát vannak családok mint pl mi akik a gyermeket egy picit sem értékelik túl, ugyan olyan családtag mint apa, anya vagy testvér. Mi mindegyönknek ugyan azt adjuk meg, mi mindanyian ugyan azt kapjuk.
Míg velünk élnek. Ha elkezdik az útjukat akkor remélem olyanok lesznek mint én aki soha semmit nem várt el a szüleitöl, amit kapnak majd örülnek de többet nem várnak el. Èn is ilyen neveltetést kaptam és a férjem is. ìgy látok boldog szülöket, nagyszülöket nálunk, akik magukra is költenek, akiknek nem gond egy fodrász, egy kanári szigetek nyaralás(nem is értem anyósék miért mennek el egy norvég tengeri körútra mikor inkább adnák nekünk :D), vagy egy tetö csere, egy renoválás...
Férjem soha semmit nem kapott szüleitöl, vagy is DE szeretetet és azt minden mennyiségben. Támogatást az iskolás évei alatt, és megbecsülést. Ez éppen elég volt neki, hogy boldog ember legyen, és jó munkája legyen.
Anyósomék meg ha tehetik elmennek egy drága nyaralásra, vagy éppen egy normál új kocsit vesznek... Soha nem sajnáltuk tölük, söt mi segítünk a nyaralás foglalásában...
Te aki olyan nagy büszke, hogy megvehet egy lakást a kölkének, te voltál már a Karib szigeteken? Eljársz valami olyat csinálni, amit iszonyat szívesen csinálsz de sokba kerül? MEgvettétek az autót amit annyira szeretnél?
Egy szülönek szeretetet adni és foglalkozni kell a gyerekkel és nem minden szert megvenni neki.
Mi családi házban lakunk és ha minden igaz most fogunk befeketetésnek egy lakást venni. Eszünkbe sem volt, hogy a gyerekek nevére irattatnánk. Majd ha meghalunk megöröklik. Ha kell pl tanulásra és nem lesz más eladjuk, és lakni is lakhatnak benne bármikor, de a mi nevünkön lesz.
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Arra nem gondoltál, hogy csak azok nézik ezt rossz szemmel, akik nem tehetik meg hogy a gyerekeiknek egy kis ,,kezdő lökést" adjanak?
Ezt a pszichológiában én védő mechanizmusnak hívják, így próbálnak könnyíteni a saját lelkükön
válasza:"ha erre nem lenne kilátásom a gyerekvállalásra alkalmas életkorban, inkább nem lenne gyerekem"
Na és mi a biztosíték rá, hogy 20-25 év múlva is lesz rá lehetőséged, hogy lakást vegyél a gyerekednek? Menet közben bármi megtörténhet, elveszíted a munkádat, baleset ér, munkaképtelen leszel stb.
válasza:Más egy baleset, más, mikor lehet valami rossz és más, amikor tudom, hogy nincs semmi kapaszkodóm és csak a lottónyeremény segíthet, a rendszeres juttatások és kiadások fényében más nem.
Ennyi erővel az ember ne menjen utcára. Hitelnélnis azzal takaróznak, hogy jaj, dehát ha az embert valami gond éri, elveszíti a lakását... Igen, de ha nem is vesz fel hitelt, csak lakást bérel élete végéig, esélye sem lesz neki saját lakásra. Nem építheti az ember az életét a szerencsére. Sem a balszerencsére, sem a jó szerencsére.
Ha a gyerekem 15 éves, mikor meghalok, akkor minden vagyok, csak nem felelőtlen. Halott viszont annál inkább. De ha tudom, hogy nincs semmim és várhatóan nem is lesz semmim és gyereket akarok, de azt sem tudom, hova és hogyan, akkor felelőtlen vagyok, mert nem kalkuláltam be azt, ami erősen várható volt: higy a gyerekre költeni kell, nem keveset.
Egyébként voltam nyaralni erre-arra. Nem hiszem, hogy két embernek akkora érvágás lenne félretenni havonta 20-40 ezer forintot a sok egyéb kiadás mellett. Ha 20 éven keresztül valaki a férjével együtt ennyit félrerak, már van 10-20 millió forint, amit a gyerekének oda tud adni. Nem hiszem, hogy ezen fog múlni egy nyaralás vagy az, hogy az ember jól érezze magát. Csak egyesek szeretnek mutogatni, ugye, kedves 15-ös...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!