Miért nem nézik egyesek jó szemmel, ha a gyerek kap lakást a szüleitől?

23: nem attól lesz egy gyerek tiszteletlen és könnyelmű az anyagiakkal, hogy meg van kímélve a kínlódástól. És azt sem mondtam, hogy mindent meg kell neki adni, a legmodernapp elektronikai "luxuscikkeket" meg bármit, amit akarnak. De otthont teremteni valakinek, hogy ne ezzel menjen el neki is 10-20 év, az már inkább kötelesség.

Ha a gyerekem nem nyomkodhatja a legjobb kütyüt, nem érdekel. Ha kap valamit, megtanulhat ugyanúgy felelni, mert tudhatja, hogy ha nem vigyáz rá, nem kap másikat. Ha nem a top iskoláha jár meg mindenféle szuper tanárhoz, az sem érdekel, ez csak a szülők kakaskodása egymással igazából. De az, hogy valaki jóformán mehet az utcára, ha nem akar felnőtt férfiként vagy nőként a szülei nyakán élni, mert igényli, hogy legyen magánélete és ne csak a szobája legyen az egyetlen kis zuga, na az bicskanyitogató. Egy szülő ideális esetben megéri, hogy a gyereke felnőtt legyen, mitöbb érett, 40-50 éves felnőtt. Nézzem végig, ahogy kínlódik, aztán majd mikor meghalok, örülhet a viskómnak meg annak, hogy nincs anyja? Jézusom... Akkor is az övé lesz, csak előtte kínlódott 40 évet, mert valaki nem ment elébe a dolgoknak...

Egy lakásról beszélünk. Egy otthonról. Egy tulajdonról, egy biztos bázisról. Egy kis fészekről, amit az ember kedvére alakítgathat, kedvére tanulhat tovább a tiszta szobákban, munka után oda érhet haza, oda viheti haza a kedvesét anélkül, hogy bárki zargatná meg alkalmazkodni kellene. Ahova vállalhat gyereket anélkül, hogy a gyereke biztonsága helyett a sajátját hajtaná és ahol jól érezheti magát akkor is, ha sosem házasodik össze és sosem lesz gyereke és társa, akire támaszkodhat (és akinek ugyanakkor kiszolgáltatott, ha tőle vár otthont). Hogy ki mivel kütyüzik meg hogy busszal vagy kocsival járkál haza, az nem érdekel. Az luxus. De minden felnőttnek joga van élni a saját életét a saját otthonában és nem albérletben hánykolódni, meg éjjelente lopakodni a szülei házában, ha nem akarja felkelteni őket és akkor is csak egy nyamvadt szobában éldegél... Ez 15-18 éves korban még természetes, 30-40 évesen abnormális.

24: nem tartok többre, de az elitiskolák és a magántanárok egy kisiskolás/általános iskolás gyerek esetében fölösleges flanc. Az érettségit simán meg tudja csinálni jóra az unalomig részletezett anyagok nélkül is, ami igazán számít, az pedig az egyetem. Sem én, sem a többi diplomás ismerősöm nem járt extra helyekre, mégis van egy értékes papírja, ami garantál valamit akár önmagában is, mert annak a képzésnek a minősége döntötte el igazán, hogy mi lesz belőlünk. Annyi helyen nyomatják a szülők egymással versengve az elitizmust, amit fölöslegesnek tartok, ellenben egy igenis fontos kérdést így elbagatellizálnak... Ilyen szakkör, olyan díjnyertes oktató, de a valóság az, hogy feleannyi áron egy átlagos, családias légkörű iskolában is megkapja azt, ami valóban szükséges.

A másik, amit sokan itt is szajkóznak, hogy "mind kihalnánk, ha valaki így gondolkodna". Nézd, talán a lakás túlzás és csak az én szememben elvárás magam felé, de az emberek többsége úgy vállal gyereket, hogy az a gyerek neki kell és mekkora dolog, fenntartja az emberiséget... Nem. Az ember ha már elgondolkodik azon, hogy napi 10 óra mellett mínuszban vagy nullában be mer-e vállalni egy kisállatot, akkor egy gyerekkel, aki jóval nagyobb felelősség, miért nem csinálja ezt? Sok megszállott nőt ismerek, odáig vannak az anyaságért, mert kisbaba kell, gyerek muszáj, akkor is, ha ők maguk is meg kell, hogy húzzák a nadrágszíjat a párjukkal kettesben. Nem fog tetszeni, amit mondok, de ezt elítélem. Az ember sok dologra vágyik, amit nem kaphat meg, mert nincs pénze rá. A gyereket épp megkaphatja, mert kezdetben egy termékeny férfi és egy nő pontosan elég hozzá. Nem jár fenntartási díjjal, mint egy kocsi, lízingelni sem kell, hitelt sem kell rá felvenni, nem százezrekért cserébe adják csak oda vagy szigorú szabályokkal ellenőrizve, mint egy kiskutyát például. És nagyon-nagyon sokan nem érzik ennek a súlyát. Viszont ha az ember azt meri mondani, hogy ha te magad sem jössz ki kényelmesen a pénzedből havonta, akkor ne vállalj gyereket, egynél többet meg végképp ne, akkor mindenki felháborodik és legszívesebben meghurcolná az embert, mondván, hogy "ne vedd el tőlem ezt az örömöt". Pedig minden más esetben ez lenne a természetes reakció. "Nem való neked kutya, ha csak este látod." "Minek neked kocsi, ha nincs rá havi 60-ad?" És társai. A gyerekekkel sokkal felelőtlenebbek egyesek és sokkal inkább az önzőség és a saját örömük vezeti bele őket a helyzetbe, mert teherbe esni ingyen van. Bármikor lehet szinte, ha az ember kitalálja, hogy ő most akar egy aranyos kisbabát. És a többség a minimálbérével és a havi keret túlfeszítésével csak eddig lát. Sajnálom, ha szívtelen vagyok, de nem fér a fejembe ez a mentalitás. Ezért mennek tönkre évről évre egyre többen. A gyámügy nem szól bele, csak végső esetben, mert a szülőt a gyerek szemében semmi sem pótolja és ezt figyelembe kell venni. De azért jó érzésű ember a lelke mélyén tudja, hogy ez így nem helyes. Nyilván ha véletlen úgy alakul, akkor nem kell egyből orvoshoz rohanni és megválni a babától. Viszont aki tudatosan csinálja ezt, az rettenetesen felelőtlen és önző.