Szülőként miben tudnak majd segíteni?

Ha a kórház a segítség és te nem akarsz menni, akkor a szüleid sem tudnak segíteni.

Egyetlen módon próbálkozhatnak, hogy meggyőznek a kórház szükségességéről.

Egyébként mi a gondod a kórházzal?

Attól tartasz, hogy ott nem lehetnek falási rohamaid és nem tömheted tele magad édességgel?

A gyógyulás ebből a falási rohamokkal járó kényszerbetegségből a TE FEJEDBEN dől el, elsősorban neked kell akarni és máris könnyebben fog menni, orvosi segítséggel.

Anya vagyok 23 éves lányom van. Tavaly elmondta, hogy bulímiás, segítsek rajta. Bevallom azt se tudtam, hogy van ilyen szó, hogy bulímia. Midnig azt hittem, hogy azért van jó alakja a lányomnak, mert rendszeresen sportol, és ehet amennyit akar, nem hízik.

MInt írtam, fogalmam sem volt a bulímiáról, hogy létezik ilyen. Azt hittem csak anorexia van, de a lányom evett, szóval tudtam nem az. Először utánaolvastam, sőt elmentem az orvosomhoz, kértem mondja el mitől lehet, mit lehet tenni ellene stb. Lányommal is sokat beszélgetünk, elmondta mi bántja az életben, miért szorong, mitől fél. Sokat segített az őszinte beszélgetés. Sok mindent megtudtunk oldani. PL. Szorongott a munkahelye miatt, mert félt a kudarctól, nem szeretett ott dolgozni, de maradt mert nekünk nem akart csalódást okozni. De elmondtam neki, hogy ne a mi kedvünkért éljen, dolgozzon. HA nem szereti, ha nem érzi jól magát hagyja abba, és keressen másikat. Megtette az első lépést. Majd ezt követve haladtunk tovább. Természetesen elmentünk pszichoterápia kezelésre is. Segítettünk abban, hogy szeresse önmagát- 1 éve még mindig támogatjuk, és hál istenek már nincs gond, már nem fal, nem hányatja magát, már nem szorong, de még mindig nem értünk a végére. Lassan megy, de segítünk ahogy tudunk.

Először is: bulímia. Másodszor: ha te nem akarsz kórházba menni, és nagykorú vagy, akkor nem mégy, senki sem kötelezhet rá. Eleve nem vagy motivált a gyógyulásban; az agyonterhelt orvosok nem veled fognak kínlódni.

A bulímia nem véletlenül alakul ki. Pont a szülő az egyik legfőbb bűnös ebben (milyen meglepő, igaz? itt is az anya!). Nem fog rohanni veled a kórházba segítséget kérni - még a végén a képébe vágják, hogy nem jó anya.

A bulímiából is, meg minden más betegségből akkor tudsz kigyógyulni, ha magad motivált vagy a gyógyulásban (azaz akarod, hogy meggyógyulj), megkeresed az orvost - akár a szüleid akarata ellenére! - és elkezded a terápiát és végig is viszed.

Fejben kell a dolgokat rendberakni.

A kórházzal semmire se mèsz max amilyen a kalya ott nem eszel így nem lesz mit kirakni.

Nemtudom felètek mi van de felènk az orvosok silányak a kórházak rettenetesek.

Nagyobb bajon nem tudnak segíteni.

Lègyszives tedd rendbe a dolgaidat lelkileg.

Ne egyèl túl sokat de keveset sem. Akkor nem kell a lelkiismeretet táplálni.

Nekem meg mindíg az volt a vágyam hogy dagi legyek ,mert akkor nem tudtak volna fellökni meg belèmkötni olyan könnyen az emberek.