Ti miert utaljatok a szuleiteket?

#15 - Örülök neki, hogy ilyen is van. Remélem tovább tudod majd adni ezt az attitűdöt. KELL, hogy lássa mindenki, nem csak utálni való szülők vannak, hanem lehet becsülni és szeretni is őket.

Köszönöm, hogy leírtad!

# 20: Értem. De tanárok? Orvosok? Szomszédok? Senki?

Mert az, hogy kiabálnak valakivel, az is elég szomorú meg hogy rideg környezetben él. De azt elhiszem, hogy ezzel nem nagyon lehet mit tenni. Vagyis nehéz.

De itt olyan sztorikat is leírtak, amik teljesen biztos, hogy feltűntek valakinek. Senki nem tudott vagy akart segíteni? Ez nagyon szomorú lenne, ha így lenne.

Én csak apámmal nem jöttem ki soha. Mindig mindenbe belekötött, teljesen hülyének nézett. Bármikor bármennyi pénzzel képes lett volna lehúzni. Természetesen jóval többet kerestem már a végén tőle, és az iskolai végzettségem is sokkal magasabb lett.

Masszívan piált és cigizett, 60 évesen meghalt.

Borzalmas történetek. Ezek a szülőnek nevezett valakik ott ülnek a buszon vagy ők a kollégáim vagy a szomszédaim? Rettenetes belegondolni, hogy még sose találkoztam senkivel, akiből ilyesmit kinézek. Tehát vsz tévedek.

Én nem utálom öket de egész gyerek- és fiatal felnőtt koromban szomorú voltam, mert a szüleim csalódtak egymásban és boldogtalanok voltak, Anyu ezt egy időben gyakran és hosszasan részletezte nekem. Amíg mások bulizni jártak, nekem lelkiismeret furdalásom volt, hogy hogy lehetnék én boldog, hogy szórakozhatnék, ha otthon ekkora a baj.

Felnőtt fejjel komoly szülői hibának tartom Anyu viselkedését, de már megbocsátottam neki, mert őszintén szeretett minket és erőn felül mindent megadott, taníttatott, az unokáját is imádja.