Hogy közöltétek szüleitekkel hogy elköltöztök? Mi volt a reakció?

Szüleimmel nem a legfényesebb a kapcsolat. Ők azt hiszik tökéletesek, és hogy minden döntésük hibátlan, és én is csináljam azt amit ők akarnak.

Kis koromban félelemben éltem. Lelkileg sérültem, mikor anyám állandóan ivott, aztán apám üvöltött vele. Összeszorult mindig a gyomrom, mikor hallottam ahogy anya veszi ki a dugi piát a szekrényből, és hallottam ahogy letekeri a pálinka tetejét. Volt olyan is, hogy hazajött este 8kor, olyan szinten részegen, hogy széthányott mindent, maga alá piszkított, és ezt végig kellett néznem 10 éves fejjel. Egyébként tanár anya.

Apa általánost végzett, kamionos. De minden nap otthon van, sajnos. Ő az a fajta ember, ha valamit nem úgy csinálok ahogy ő akarja, egyből kiabál. Azt akarta pár éve, hogy rendőr legyek. Elmentem felvételizni, és direkt elrontottam, hogy véletlenül se vegyenek fel. Természetesen utána megkaptam, hogy mi akarsz lenni, takarítónő? Nem vagy normális, stb..

Mostani munkahelyemet ott szeretném hagyni, mivel undorral járok be munkába, és tudom, többre vagyok képes, minthogy reggeltől délutánig irodába üljek, 150 ezer forintért. Persze szerintük ez tökéletes munka, mert tudják, hogy havi 150 ezer forinttal sokra nem megyek.

Változtatni szeretnék. Nem az ő életüket akarom élni, hanem a sajátomat, saját döntésekkel.

Félek elmondani nekik, hogy elköltözöm a barátomhoz. Gondoltam arra is, hogy mikor nem lesznek otthon, összepakolok, hagyok nekik egy levelet, és elmegyek.

Félek attól, ha személyesen mondanám el, tuti nagyon összevesznénk, de a legrosszabb az lenne, hogy megtiltaná, hogy magammal vigyem a kutyámat.

Haragszom a szüleimre, hogy nem hagytak sose kibontakozni, és haragszom magamra is, hogy ezt hagytam.