Kiíratkozom az egyetemről, hogy mondjam el?

Legalább MAGADNAK, a CSALÁDODNAK és a TÁRSADALOMNAK tégy szívességet, és állj be rendőrnek vagy katonának.

Mellesleg én azért rühellem a fajtádat, mert más elől veszitek el a felsőoktatási helyet, miközben ott a gyári szalag.

Anyu, apu, abbahagyom az egyetemét mert rájöttem, hogy nem érdekel és el is fáradtam. Összeköltözöm a Pistivel, már van kilátásban egy részmunkaidős állásom, a lakást pedig kiadóm albérletbe.

Ennyi.

- Érettségi + 2 nyelv. És SZAKMA???

- Ha lelép a kanid ki támogat?

- Lakáskiadás...és ha apádnak el kell adni, mert kell neki a lóvé?

Undorító ez a mocskolódás, amit itt rendeznek egyesek. Akinek jó anyagi körülményei vannak (az mindegy, hogy honnan), annak nem lehetnek probémái? Persze, szörnyű dolog, ha valakinek a mindennapi megélhetés is gondot okoz, de másoknak is lehetnek bajaik, jogosan.

"Nagyon könnyű biztos szülői háttérrel rinyálni, hogy jajj, milyen nehéz a szakom, otthagyom. Aki nem áll ilyen jól anyagilag az a fogát összeszorítja és végigcsinálja."

Én orvosira járok, nem milliomosok a szüleim, átlagos anyagi helyzetű családból származom. A rosszabb anyagi helyzet nem garantálja, hogy bírni fogod a stresszt, a vizsgákat, az állandó tanulást és az ennek ellenére elkerülhetetlen megaláztatást. Van az a pont, amikor valakit annyi kudarc ér, hogy leteszi a lantot és otthagyja az egészet. Ha magától nem jut el erre a pontra, akkor pedig eléri a limitet a bukott vizsgákkal, sokadjára felvett tárgyakkal és egyszerűen kirúgják. Sokan nem bírják és sokan otthagyják az egyetemet és sokan hiába szorítják össze a fogukat, hiába teszik oda magukat, egyszerűen képtelenek megugrani az elvárásokat, anyagi helyzettől függetlenül. Már első évben volt olyan jó anyagi helyzetű évfolyamtársunk, aki már az első vizsgaidőszak előtt rájött, hogy nem bírja ezt az egészet és elment inkább dolgozni, majd egy másik szakot kezdett el. Mások kínlódtak pár évig, 3-4 év elteltével sem sikerült teljesíteniük a másodévet sem, aztán csak rájöttek, hogy nem ez a nekik való pálya, miután már olyan pszichés és fizikai tüneteik lettek a stressztől, hogy orvosi kezelést igényeltek. Annyi a különbség, hogy amíg a gazdagabb szülők gyereke belekezd egy másik szakba vagy eletművészkedik pár évig, addig a rosszabb anyagi helyzetű kolléga beáll akár a szalag mellé is, hogy tudjon enni az adott hónapban.

Annyira imádom ezeket a gazdag kislányos kérdéseket. Kérdező, bizonygathatod estig itt idegeneknek, hogy megleszel akkor is, ha ott hagyod a sulit. De van értelme?

Ülj le a szüleiddel, mondd el mi a szitu. Több értelme van, mint idegeneket győzködni.

Mivel tartasz elmondani nekik, gondolom te is sejted, hogy nem fogják könnyen fogadni.

Az a baj, hogy a magas lón ülsz és nem értékeled azt, hogy saját házad van és 2,5 éve fizetik helyetted az önköltséges egyetemet+gondolom el is tartanak.

Pont ezért fogod megszívni ha kikerülsz a munka világába és nem lesz majd, aki beprotekciózzon egy kamu poziba. Életed végéig nem alapozhatsz arra, hogy majd mindig segít valaki.

Hiába beszélsz 2 nyelvet, ha érettségi lesz a legmagasabb végzettséged. Álom világban élsz.

"A kérdező kommentje:

Miért venném el mástól a helyet?! Manapság önköltségesre boldog-boldogtalant felvesznek.

"- Érettségi + 2 nyelv. És SZAKMA???"

Gimnáziumba jártam, nem szakközépbe. Majd ha kitaláltam, mi érdekel igazán, akkor nyilván lesz végzettségem is.

"- Ha lelép a kanid ki támogat?"

Párom van, nem "kanim".

"- Lakáskiadás...és ha apádnak el kell adni, mert kell neki a lóvé?"

Mi jogon adná el ő az én lakásomat? Szép is lenne, ha így működne a társadalom, hogyha valakinek pénz kell, akkor fogja, és eladja a lakást valaki feje felől. Főleg, hogy a tulajdonos én vagyok, és a nagyszüleim is bőven adtak bele."

Amíg eldöntöd, hogy mi akarsz lenni, addig is kell kaja, villany,...

Kanid, párod, élettársad, "A FÉRFI"...bárhogy nevezed, leléphet!

Lakáseladás. Bedől a családi kassza, és vagy eladod a lakást, vagy a szülők mennek a híd alá. Akkor el kell adnod, vagy csövezzenek? És hidd el, láttam már gazdagot nullára bukni!