Nálatok milyen fura szabályok voltak otthon, amikor gyerek voltál? Sztorizgassatok.

"Ilyen a bioritmusom. Ilyenkor vagyok a leginkább éber és a legjobban produktív is lenni szóval nem még mindig nem látom be.

Szerencsére a munkahelyem is haladó szellemiségű így 10-11 között járhatok dolgozni "

Értem én, hogy meg akarod magyarázni, de ez MOST van. A kérdésben meg a gyerekkorról volt szó, és ugye te is arról írtál.

Iskolás korodban meg nem volt ilyen a bioritmusod, az hótziher, mert egész biztosan nem jártál 11-re suliba se általánosba, se középiskolába.

Reggel 7.30 körül kezdődik a tanítás, szóval tuti nem a bioritmusod határozta meg az életedet.

Egy kiskorú gyerek ne jöjjön a bioritmusával, amíg tanköteles, de ha midnenáron azzal akar jönni, akkor a fix ponthoz kell igazodni, ami az iskola, ergo aludni meg csak éjszaka tud.

Felnőtt korodban úgy cseszed el az életed, ahogy akarod, de nem ez volt a kérdés.

Szóval igaza van annak a válaszadónak, aki szerint ez normális gyereknevelés, és a szüleid egyszerűen csak felelősségteljesen viselkedtek és NEVELTEK téged. Ami sok szülőről sajnos nem mondható el.

Így jó lenne az ilyen megbecsülni, aki legalább törődik a gyerekével.

Nekem normális gyerekkorom volt, nem igazán emlékszem tiltásra, de ehhez mondjuk az is kellett, hogy viszonylag normális voltam.

Mostohaapám papíron is elmebeteg, ebbőlnkifolyólag őrületes rigolyái voltak.

Nem szedhettem ki a szemöldökömet. Egyszer kiszedték a koliban a szobatársaim, felpofozott.

Nem nyúlhattam a hűtőbe. Ha kellett valami szólnom kellett. Csak akkor nyúlhattam be ha nem volt otthon senki. A hűtőajtót amúgy nem tarthatta nyitva senki 2 mp nél tovább mert üvöltött ha 3 mp volt.

Amikor ettek anyámmal nekem is ennem kellett. Mindegy ha nem voltam éhes. Néha annyit engedett hogy nem kell ennem de akkor is üljek ott velük amíg nem fejezik be a kajálást.

Kövér kamasz voltam, nem engedték hogy diétázzak vagy elmenjek futni. Ordibáltak vagy kiröhögtek miatta.

Nem választhattam ruhát gyakran úgy vettek ruhát hogy csak hazahoztak nekem valamit.

Mindez addig amíg el nem költöztem 18 évesen. Mondanom sem kell hogy feléje sem néztem azóta a szülői háznak.

Anyám idióta férje miatt nem lehet hangosan pl becsukni egy szekrényajtót vagy hangosan menni a lépcsőn, véletlenül (!) leejteni egy könyvet a földre. Régebben összerezzent és kiakadt monstmàrcsak tesz vmi bunkó megjegyzést.

Az okát nem tudom, nem százas a bácsi...

"nem lehet hangosan pl becsukni egy szekrényajtót vagy hangosan menni a lépcsőn, véletlenül (!) leejteni egy könyvet a földre. Régebben összerezzent és kiakadt monstmàrcsak tesz vmi bunkó megjegyzést."

Tehát mégiscsak lehet - csak aztán viselni kell a következményeit. Az élet már csak ilyen...

Közben mégis eszembe jutott egy: nem volt szabad dinnyére vizet inni. Meg más gyümölcsökre se. De dinnyére főleg nem. :)

És nem volt szabad hozzányúlni a hipóhoz - mert az méreg.

Ha nem ettem meg a levest beleszeret anyám a másodikat ,és úgy kellett megennem.

Sose felejtem el, aegylevesbe ment a rántott hús sült krumplival.

Apám rakontrazott, a bölcs dumajaval, hogy nincs olyan szekér amibe nem lehet még pakolni.

Nem mehettem fodrászhoz,mert anyám járt.

Ez a levesevés közben nem lehet vizet inni valamilyen tényleg régről jövő beidegződés lehet a szülők részéről, mert nálunk dettó ugyanez volt. Míg meg nem ettem a levest, addig nem ihattam, mert anyu szerint akkor jóllakok azzal és nem eszem meg a tányér levesem. Tiszta röhej, mert annyira belémrögzült, hogy a lányomnál ugyanígy szóltam, amikor inni kért, aztán észbekaptam szerencsére, hogy ennek semmi értelme.

Apu mindig rám szólt, ha letettem a rágót, vagy cseresznyemagot az éjjeliszekrényemre. Azonnal ki kellett vinnem, mert mindig azt mondta, hogy ennyiből oda is köphettél volna. Tányér mellé se tehettem a rágómat, amit még rágtam volna kaja után. :) Visszagondolva tényleg semmi értelme nem volt.