Csak én fujom fel, vagy tényleg mérgezi a lelkem?

Mérgezi a lelked, jó régóta. Mentegeted, pedig nem kéne. Régen pszichológusnál kéne lenned ilyen gondolkkal, ha már legalább addig eljutottál, hogy felismered, mekkora baj van és anyád mennyire mérgező emberke.

Sajnálatos, hogy neki milyen sorsa volt, de nem mentség arra, hogy ezt rajtad verje le.

Te ott tartasz, hogy hol mentségeket keresel neki, hol pedálozol neki, hol frászt kapsz tőle és emellett lelkesen bizonygatod a világnak, hogy a szöges ellentéte akarsz lenni. (Az elég nehéz ám, és nagyon spec. emebrek kell lenni, nagyon korán elé kell szakadni anyukától és nem kis ára van).

A megoldás: pszichológus és nem kell háromnapos anyukázást bevállalni. Még karácsony ürügyén sem. Sőt akkor a legkevésbé! A karácsony a Szeretet ünnepe, nem a legális lelki terroré, "kötelező vagy nagyon illendő szülői és családi szeretet" címén.

A beszólásaira nem ugorni kell, hanem kihívni az ünnepi cécóból (ahol éppen a beszólásaival is csak megalázni akar téged), egy üres külön szobába, alaposan leteremteni, hogy mit művel és ügyeljen a szavaira. Ne félj tőle! Már nem vagy 5 éves. Aztán szépen visszaülni az ünnepi asztalhoz. Ha újabb cirkuszt próbál csinálni, akkor szépen összepakolni és feltenni az első járatra, ami hazaviszi. Szó nélkül.

Felnőtt emberként nem vagy köteles eltűrni azt, hogy megalázzon, úgy bánjon veled, mint egy taknyos kétévessel, hogy beszólogasson stb. Köszönöd, hogy felnevelt, de nem köszönöd, hogy verbálagresszor és egyéb módon mérgező szülő.

Javaslom: az új éved kezdődjön egy jó szaki megkeressével - azt, amit te foldolgozol magadban ebből a szeméthegyből, amit magadban cipelsz, már nem adod tovább a gyerekednek. Már jobb anya leszel, mint aki a tiéd volt.

Sok sikert!

"Kérdezi, mi volt az ebéd, mondtam, hogy egybe sült fasírozot, erre ő, hogy jaj hát az nem valami laktató, főleg nem a férfiaknak."

Mondjuk pont ebben a mondatban én nem érzek rosszindulatot. Persze a hangsúly is számít.

Az is lehet, hogy te már ugrasz olyan mondatokra, amik kívülről hallgatva nem tűnnek sértőnek. Pont azért ugrasz, mert már évtizedek óta idegel anyád. Emiatt a pszichológus biztos jót tenne neked, mert megtanítana arra, hogyan NE élesítsd ki a figyelmedet arra, hogy pont most mivel bánt meg. Egy kicsi lazulj el. A te életed úgyis olyan az év 360 napján, amilyennek te akarod. Abban az 5 napban bármit mond, attól nem fog változni semmi.

Tippként annyit mondanék, hogy próbálj semleges témákat kitalálni, pl. időjárás, karácsonyfa kinézete, díszek stb. Azt talán nem kritizálja.

De ki a bánatot érdekel, hogy szerinte a fasírozott nem túl laktató, főleg nem férfiaknak? Amúgy meg volt süti és torta is, sőt lehet leves is.

Szóval feltehetőleg senki nem maradt éhes, vagy ha igen, max. szedett kétszer.

De ez hogy itt látatlanban fikázzuk a másik főztjét, hogy jó jó, de biztos nem volt elég laktató, az nagyon visszatetsző, pláne ha az emberrel a saját anyja csinálja ezt!

Tartottál a lányodnak születésnapot, amire meghívtad a férjed rokonait. Anyádat nem...... és csodálkozol, hogy beszól.

Te még most sem váltál le anyádról.

Húznod kellene egyet a válladon, vagy visszaszólni. A fasírtos beszólására a következő mehetett volna válasznak: anya, honnan is tudhatnám, hiszen anno nem nagyon tartottunk ilyesmiket. Ezzel odaszúrsz, hogy vegye magát észre.

Próbáltál vele ezekről beszélni?

Egyébként az én anyám kísértetiesen hasonlít a tiedre. Mindig a rosszat látja mindenben. Ilyenkor rávilágítok neki arra, hogy bizony bizony lehetne rosszabb is. Ilyenkor aztán magába száll.Meg kell tanulnod kezelni, vagy ritkítani vele a beszélgetéseket. Megváltoztatni nem tudod.