Más is úgy érzi, hogy nem kapott elég szeretetet gyerekkorában?

Én így érzem. Alapjába véve nincsenek rossz szüleim. Gyerekként még természetesen az embernek a szülei a legtökéletesebb, legjobb emberek, de némely ember, ahogy érik, komolyodik, időközben sajnos rájön, hogy más család gyermekeként boldogabb, szeretetteljesebb gyerekkora lehetett volna, még ha nem anyagilag nem is gazdagabb.

Az én esetem ezeket a konkrét példákat tudnám felhozni arra, amik alapján hiányolom a szeretet (az ilyenek mindennaposak).

1. Kimegyünk apum elé a reptérre nagynénémmel, hogy hazahozzuk őt. Amikor megérkezik, csodálkozik, hogy anyum miért nem jött ki elé. A hazafelé úton veszekedik, csúnyán beszél velem, hogy miért azon az útvonalon megyünk haza. (Persze megköszönni, hogy kimentem érte a reptérre már nem volt képes) Nagynéném meg is jegyezte akkor a kocsiban, hogy egy családként szépen kéne beszélnünk egymással, összetartani, és inkább örülni, hogy ismét viszontláthatjuk egymást.

2. Szeretek sütni-főzni, porszívózni is mindig én szoktam, meg más dolgokban is rendszeresen segítek a házimunkában (mosás, vasalás, teregetés). Éppen készítek valami sütit a konyhában, elkészült, anyum természetesen magától nem mondaná, hogy ügyes vagyok, finom lett, helyette olyanokról beszél, hogy miért abban a tepsiben sütöttem, miért vettem elő ezt a serpenyőt, meg ilyen dolgokról.

3. Kicsi koromban jártam úszni. Általában vagy anyum vagy apum kísért el. Egyszer nagymamám jött el velem, és úszás után megdicsért, hogy milyen szépen és gyorsan úsztam. Nagyon jól esett ez a dicséret, és el is gondolkoztam ezen utólag, hogy nekem a szüleim ilyet alig mondtak.

4. Egyszer az egyik barátommal beszélgettem, és szóba kerültek a szüleink. Ő mondta, hogy az ő szülei általában mindig jól kijönnek egymással, vicceket mesélnek egymásnak, meg ilyenek. Én akkor elcsodálkoztam azon, hogy ilyen szülők is léteznek, nem csak olyanok, akik legtöbbször csak veszekednek. (Mert nálam ez volt az etalon)

Sajnos nekem már ez van megszokva, és félek, hogy én is majd ezt fogom átadni majd a gyermekeimnek.

Van egy mondás: A szeretet olyan mint a lovaglás vagy a francia nyelv. Ha az ember nem tanulja meg fiatalon, később már nehéz lesz.

És ez szerintem nagyon így van.