Miért van minden egyes esetben a szülő elővéve ha a gyerek elkallódik / nemnormális lesz?

Persze, van mikor szülő tényleg nem tehet arról, hogy gyereke az lesz, ami lesz.

De ez elég ritka eset szerintem. Nagyon ritka,de vannak ilyen kivételek.

De egy szülő tudja elrontani legjobban a gyereke életét...

Mivel a szülő felelős a gyermekéért nyilvánvaló, hogy őt rángatják az ebadta csínjeiért. Vagy a szomszéd Mari nénit kellene, vagy a drogdílert?

[link]

"Az senkinek nem jut soha eszébe, hogy a gyerek rossz társaságba keveredik" Az is a szülő dolga, hogy a gyerek ne kívánjon ilyen társaságba keveredni, mert - a gyerek - megértette, hogy az nincs a hasznára. Ezért - is - szülő.

"Engem speciel sosem tanítottak semmi érdemlegesre" "Szép" szüleid lehetnek. Nos, sok gyerek magától ír és olvas 4-5 évesen. Rengeteg másik csak a tanár hatására tanul meg. Néhánynak úgy sem megy? Akkor ők sz.r alakok? Ez morális kategória [a gyerekek] irányába? Nem!

"netről tanultam meg az illem, műveltség nagy részét" Szuper! Bár mindenki ennyire önjáró lenne! De nem az. Mert lusta az agya, vagy nem ismer ilyen oldalakat. Ezen én is bosszankodok, sőt, morálisan sokszor el is ítélem - a maguktól nem tanulókat. De ettől még nincs igazam.

"Van olyan is aki mindent megkap, próbálják nevelni, de neki túl unalmas az élet és inkább függő lesz." Vannak olyan emberek - ideggyógyászatilag igazolható - akiknek az "átlagos" örömök nem elegek. Vagy mert egy gyerekkori trauma másképp huzalozta át az agyukat, mint kellett volna vagy eleve másnak születtek. Erről nem tehetnek. A szülő tehet arról, hogy ezeket az érdeklődéseket megfelelő mederbe terelje vagy sem.

Amikor a szülő azt mondja, hogy "Megtettem mindent", akkor csúsztat, mert nem tett meg mindent, csak amire az ismeretei/képességei keretei között ésszerűnek/kényelmesnek tűnt. Aztán ha a gyereknek ez nem volt elég, akkor a gyerek ráb.szott. Ez a társadalom kényelme, mert a társadalom nem megy minden faktornak utána, mert nem éri meg (legalábbis társadalmi szinten). A rendőr sem kérdez meg mindenkit egy bűncselekmény után tanúvallomásért, csak akit ésszerű. Pedig lehet, hogy az amúgy süket néni egy utcával lejjebb látott valamit, vagy ha ő nem is, akkor a Makóra a másnap hazament fia. De ez nem lenne "ésszerű".

"A kérdésem pusztán arra irányul, hogy nem minden fekete vagy fehér." Nagyon nem az.

"Szerintem nagyon sokszor a szülő is tehetetlen" Az adott ismereti/képességi keretei között. De ha eladná a házat, meg tudná fizetni a megfelelő pszichológust a megfelelő időre (vagy nem tudná). Ehelyett a másik gyerekkel is ugyanennyit törődik, ezt a problémásat meg többé-kevésbé leírja.

"ha a gyerek megy a saját feje után, mégis a szülőt küldik pokolra" Mert általában az a tapasztalat, hogy a gyerekek 90+ százaléka azért olyan, amilyen, mert a szülei úgy nevelték, ahogy. Ez egy prekoncepció vagy ha úgy tetszik, előítélet. Ezekkel optimalizáljuk az életünk erőfeszítéseit.

Mint amikor a gyalogoszöldnél elindulunk, mert az 50 km/h-val jövő autónak piros van, és meg fog állni. Meg fog? Hát, meg szokott. Most épp nem állt meg. De hát lassan is ment! Mégsem állt meg. Na a gyereknevelés is pont ilyen.

Valahol a szülő felelőssége is, igen. Mert, ha látom, hogy a gyerekem rossz úton van, pedig nem kellene, mert én nem ezt akarom neki, önpusztító, kihat az egész családra. Akkor teszek ellene.

El mesélek valamit, aztan azt gondolsz, amit akarsz.

A férjem apja lelepett, rossz társaság, anyja nem birt vele, de tényleg elég gáz szitu voltak, csoda, hogy nem csuktak le, az anyja ahelyett, hogy még oldotta volna ahelyzetet, ordibalt vele, plusz elkuld te egy másik országba, meg javulni. A másik kettővel is ordít, de most nem tudja a nagyot elkuldeni, mert annak a gyereknek nem rokona (igen, másik apától 2 másik gyerek). El se költöztek, hátha a környezet változás jó lett volna.

Mert neki így volt kényelmes, kiabalason túl SEMMIT NEM tett.

Nos, akik pedig maguk is leszarom szülők, mit várunk tőlük? Úgyhogy, de akkor is a szülő felelőssége, ő csinálta, vallalja a felelősséget mindenki az ivadekai után.

Akiket ismerek mindenhol kiderult a szuloi hatter vagyis pontosabban csaladi minta igenis kozrejatszott az "elkallodasban". A nemnormalis ahogy irod az nekem mast jelent. Irok eseteket:

Ket onzo szulo, egyik alkoholista, ilyen olyan fuggo, masik elsosorban onos ertekeket nezo, a dolgok konnyebbik oldalat leso felnott ember. Gyerekeket vallaltak. Aztan elvaltak. A valas utan egyik sajnaltatta magat es elhanyagolt a gyerekit, a masik meg uj part talalt es azt eloterbe helyete a gyerekei ele. Amikor a gyerekekkel tnlni kellett volna egyik se tanult veluk, amikor a gyerekek elkezdtek "onallosodni", akkor egyikuk se mert veluk vitaba szallni, konfliktust vallalni (elengedtek oket barhova, ha azok felhorkantak miert ne mehetnenek), igy vegul rossz tarsasagba keveredtek. Ekkor kovetkezett a behunyom a szemem nem latom, hogy a gyerekemmel komoly gond van, de es mindketto a masik szulot szidalmazta es szolitotta fel a hozd helyre, tedd helyre mondatokkal. Vegul is a gyerekek elkallodtak, eleg ertektelen felnottek lettek beloluk. A szulok igenis vegig felelosek voltak ertuk es a sajat onzoseguk miatt a gyerekek a rosszabbnal is rosszabbak lettek.

Masik eset alkoholista az egyik szulo a masik aldozat, aki tarsfuggo is egyben. A tarsfuggo azonban minden ele helyezte a gyerekeket es kitartoan es kovetkezetesen betartatott veluk egy szabalyrendszert, illemre, hazimunkara tanitotta oket, stabil ertekrendet adott at. A gyerekek a felsooktatasban kicsit az elso evekben elengedtek magukat, volt iszunk hanyunk belefekszunk buli, de alapvetoen hamar belattak a tanulas, az eletcelok kijelolese tovabbra is fontos. A csaladi mintat reszben felrugtak (alkoholizalast kizarolag mertekkel, sose legyenek alkoholistakparjai, vagy epp nem a vilag legfontosabb dolga az elire vasalt nadrag), de egy egeszeges parkapcsolatban, boldog eletet elnek.

Harmadik eset elvalt szulok masodik hazassaga, gyereknek igyekeztek mindent megadni, nevelni, kozepes szigor. Felsooktatasban elkallodas majd hosszas rimankodas ellenere onnan kilepes. Ennek ellenere vegul ha diplomamentesen is, de normalis eletet el felnottkent.

Szuloket lehet boven hibaztatni, de nem mindenaron. Azonban legtobbsor van egy olyan pont a sajat eletunkben,ahol ha a szuleink nincsenek esznel akkor konnyen felresiklik az elet ezek tipikusan a kamaszkorban nem akarok konfliktust, a hagyom hogy a kozepsulit otthagyja vagy hiaba buta eroltetem a gimit neki vagy latom.valami nem stimmel de mentegetem vagy egyszeruen hirtelen kozonyos leszek iranta. Kisebb gyerkkorban inkabb az alap illem a neveles hianya az ami kesobb visszaut. A felsooktatasba kerulo fiataloknal meg az, hogy a szulo akkor mar nem akar/mer velemenyt formalni viszo t tolja a penzt es igy a gyereke nem kezd akkor se felnotte valni.

Az az igazság,hogy egy gyerekre, az értékrendjére,gondolkodására,személyiségére nagyon nagyon kevés ideig lehet hatni . Én olyan 10 éves kort mondanék,maximum. Amikor már tinédzserként rossz társaságba keveredett,ott már réges rég késő nevelni .

Másrészről vannak reménytelen esetek,gyerekkortól kezdve. Ismerek olyan kedves,normális családot baráti körben,ahol már 3-4 évesen látszott,hogy a gyerekkel nagyon nem oké valami ,erőszakos,agresszív ,kezelhetetlen és buta . A szép szó,a büntetés,pszichológus,minden csak ideig óráig használt,aztán azóta már 25-30 között van,ki be járkál a börtönből ..

Úgyhogy igen ,szerintem sem mindig a szülő a hibás,de azért a kirívó példáktól eltekintve ,az esetek nagy részében igen.