Ismertek olyat, akinek valamelyik szülője azt szerette volna, hogy a gyereke sportoló legyen, de nem így lett és emiatt a szülő neheztelt a gyerekre?

Nekem anyám tiltotta meg hogy focizzak. 3 éves korom óta játszottam egyesületben. 15 évesen Ausztriába akartak igazolni. Anyám szerint a futballból nem lehet megélni, így nem írta alá a szükséges papírokat, és még el is tiltott olyan ürüggyel hogy a suli rovására megy. Addig kb 4-es tanuló voltam, utána épp hogy még lett a kettesem mindenből. Betöltöttem a 18-at de azóta nem kaptam ilyen lehetőséget. Anyai szeretet....

Évfolyamtársamat erőltették az edző szülők műkorcsolyára. 10-nél elege lett belőle, de akkor még lenyomták. 19 évesen valahova lelépett a partnernője, így hihető indoka lett, miért nem folytatja. A korcsolyát szereti, de elege lett a versenyzésből. A szülőkkel ettől függetlenül is kissé felhős a viszony.

Ja,úszást akarták,hogy Egerszegi Krisztina legyen.Aztán pár év múlva elege lett a gyereknek ebből.Nem nehezteltek rá,elfogadták.

Szerencsére nem ismerek ilyen esetet, de én szeretném majd, ha a gyerekeim sportoljanak. Tuti van bennem egy olyan érzés, hogy azt akarom, legyenek profik, ami nekem nem adatott meg, de ha csak amatőr szinten is fognak sportolni az sem zavarna. Szeressék, élvezzék, jöjjenek rá, hogy milyen jó egy közösséghez tartozni. Persze ez erőszakkal nem fog összejönni, nem fogok örülni, ha kijelenti mennyire utálja, de ez szerintem csak akkor történhet meg, ha érzi, hogy erőltetem.