Lehet úgy szeretni a gyerekedet, hogy az Anyját gyűlölöd?

Van sajnos, borzamas milyen ellenségesek manapság a gyrekek és a mostani új generáció milyen durva és elutasító és hogy milyen nagyon idétlenül kezeli a különválást, a kötődést és a ragaszkodást és sajnos olyan is van, hogy még a humorézék se segít ilyen esetekben, van aki a saját anyósát ülteti le, van aki a saját anyját, apját, van aki a gyerekét, szerelemféltésből, vagyonféltésből, egy rossz szóért, vagy ilyesmi, kulturális különbözőségekből, kibékíthetetlen ellentétek miatt, minden valóságsó, realitísó és klasszikus, romantikus ilyen blődségeknek tűnő valdi tragédiákról szól

10 es , férfiak többsége sajnos ilyen , csak akkor törödik a gyerekkel , ha még szerelmes az anyjába. Ha már nem , akkor már nem apa és kifogásokat keres , hogy miert nem törödik

hogy kinek kell viselni a következményeit, ha valaki összeházasodik, elválik, külön él és milyen lehetőségei vannak az attól is függ, hogy a kapcsolatban mennyire volt és alakulhatott ki kötődés, ki mennyire alkalmazkodott, mennyire volt átejtve a palánkon, milyen személyes sérelmek miatt és miért és milyen rendezőelv alapján, milyen prioritások miatt vonult külön, és miért számít minden hiba hibának és miért megy bele mindig ugyanabba a zsákutcába, vagy miért nem mehet át egy szűk sikátoron is, ezt nem lehet törvénynel irányítani ez belső lelkiismeret kérdése, a gyerek lehet attól még szimpatikus, ha durva is van és ellenséges és primitív, és csak ilyen helyezetekben nem tudsz kinavigálni azokból a buktatókból, amit direkt neked szántak. Van, hogy simán csak simán zsigeri utálat, az totál érthető. Én most vettem észre példáuul, hogy az egyik szappanopoerában ezt a kédés sokkal jobban kezelték, mint a Lamancha lovagja c klasszikusban, holott alig alig nézték meg a gyerekek azt a rajzfilmet, és nem is beszélhetnénk ilyen konfliktusokról

Csak akkor, ha van benned Szeretet és az anyjával nem azonosítod a gyereket. Akkor tudni fogod, hogy nem bünteted a gyerekedet az anyjával és amiatt, mert nem tehet arról, hogy ki az anyja - és arról sem, hogy ki az apja. Ugye?

Ez pszichológiai kérdés is, de a pszichológiában jártas szakemberek utáálják, amikor valaki csak anyakomlexusra és apakomlpexusra hivatkozik, vagy az ödipuszkomlexusra, mert soha ki nem nyitott amúgy egy pszichológiakönyvet, hogy ajózan paraszti esztét is használhassa, sajnos van olyan, hogy a kommersz társadalmi mércék szerint az igazi problémák a kisebb közösségekben gyöökereznek, ahol a férfiak a saját férfiasságukat abban látják, hogy a kis és bakfis lánykákat elcsábítgatják, persze, hogy zavar a nő, az édesanya, ha erről nincsen szó, hanem a gyerek önmagában nem szeretne az anyja árnyékában felnőni, akinek botrányas rossza a híre és még így is szereti valaki, egy felnőtt, egy tanár, egy fiú mondjuk és fel vagyunk háborodva, akkor érthető, de ilyesetekben nem túl szerencsés, ha hangsúlyozzuk, hogy az édesanya nem megtűrt személy, valamilyen úton módon meg kell szeretettni, vagy legalábbis valami közös platformot keresni, a kirekesztő poltikika ebben az esetben se válik be

El nem tudom kézelni, hogy valaki gyűlöli oly mértékben valakinek az édesanyját, hogy más helyeken, ahol találkozik szemtől semben a tásradalmi korlátolt szemléletmóddal is megemlíthesse, nem csak ahol azt írják ide, hogy most megkérdezheted, most felteheted ezt a problémádat, teszem fel az a kislány előre megbélyezés alá eshet, és ő is egy olyan édesanyává válhat, akit kiutál a társadalom, ha valaki hrtelen csípőből a felnőtt korára meg akarja védeni az anyját, akkor meg elköltözött messzire, amikor az enyja még aktív volt