Ez egy új irány, hogy az édesszülők új párjaihoz, közös gyerekeihez, mostohatestvérekhez stb. nincs közünk?

Elöször is ide tényleg a problémás emberek írnak, akiknek nincs gondjuk, azok nem.

Másrészt régebben a szülök új partnerei tartósak voltak, nem úgy, mint ma sok esetben max egy évig vannak együtt, utána jön a következö.

Harmadszor ma a gyerekek is egymás heccelik, meg a tinik is túl "öntudatosak", nem lehet öket irányítani, még a saját szülönek sem, mert nekik "jogaik" vannak.

Negyedszer sok szülö sem fogadja el, ha a párja rámutat valamilyen hibájára a gyerekkel kapcsolatban, és a gyerek részben azt látja, hogy a szülö is kizárja a társát a családból.

Nem kéne talán ennyire egyoldalúan csak a gyerekeket szidni.

Az sem volt divat, hogy a kedves új pár kijelenti, hogy az exférj/feleség gyereke az neki senki, rá se merjen nézni, és mi az már különben is, hogy egy házban kell léteznie vele stb stb.

Ha már régen minden jobb vót...mondjuk akkor nem tudom, hogy íródhattak azok a több száz éves mesék a gonosz mostohákról, szemét mostohatesókról :)

Hát, én apám feleségével voltam ugy anno, hogy közöm nincs hozza, ne szóljon bele semmibe, hagyjon engem békén. Miatta váltak el anno a szüleim, úgyhogy ez rendesen benne volt, de amúgy se volt valami szeretetre melto leny.

Anyám jopár evvel később tálalt párt magának, ot szerettem. Ő amúgy is rendes ember volt, nem esett nehezemre elfogadni.

Mindig két ember kell egy kapcsolathoz. Ha az egyik nem akarja, abból nem lesz semmi. Apám felesege szeritnem fejre is állhatott volna, akkor se vette volna be a gyomrom.

Nálunk ez a szitu:

Apukám barátnője miatt váltak el. Pár évvel kesőbb jóba lettünk. Nem vagyunk barátnők. Elfogadtam apukám választasát. Felnőtt voltam és a tesóm is mikor volt a valás stb... apám azt akarta hogy a barátnője úgyszintén felnőtt gyerekeivel barátkozzunk, legyünk mostohatesók. Totál nem vagyunk egymásra kíváncsiak. Messze lakunk egymástól, más típusú emberek! Es persze nem vérrokonok. A barátnője sose szólt bele semmibe.

4: "Ha már régen minden jobb vót...mondjuk akkor nem tudom, hogy íródhattak azok a több száz éves mesék a gonosz mostohákról, szemét mostohatesókról :)"

Teljesen egyetértek!

Csupán annyi a különbség, hogy akkoriban még megözvegyülés miatt került mostoha a házhoz, de pont a népmesék bizonyítják, hogy ez a konfliktus bizony évszázadokkal ezelőtt is létezett!

Hát ha már sztorizgatunk, nálunk is érdekes volt. Én is megözvegyülés miatt "kerültem a házhoz". Nő vagyok, korban a férjemhez illő, én még független voltam, gyerekem sem volt. A lánya akkor volt 13 éves. Először kooperált volna velem, teljesen jó voltam neki kb. fél évig, voltak lányos összekacsintások, együtt főzések, stb. Aztán átment totál hülyébe. Nem részletezem, ez tartott egészen a harmincas évei elejéig. Szóban is, nyílt színen is ellenséges volt velem, mindig, mindenért (uszítás nem volt tudtommal, a meghalt anyjuk családja is kedvelt engem, én is őket, tetejébe messze is voltak).

Amikor férjhez ment és elköltözött, akkor sem hívott soha, hogy nézzem meg, hogy laknak, stb (apját igen). De most jön a legviccesebb: Gyereke született, és megkérdezte az apjától, mosolyogva, hogy "És a Nóra mit szól hozzá, hogy nagymama lett?" (Nóra én vagyok amúgy).

Tehát "nagymama" lettem? 20 év ellenséges, lópokróc viselkedése után, ÉN nagymama lettem, hát a kisfaxom. Most persze csodálkozik, hogy mások az anyukájukat hadrendbe tudják állítani unokázás-főzés-segítés terén, ő meg engem nem. (És megint a kisfaxom.)

Szóval jól írta valaki, kétoldalú a dolog.