Baj, ha nincs félretett pénzem 21 évesen?

19 éves korom óta nem élek a szüleimmel. Egy évet csak dolgoztam, úgyhogy sikerült félretennem valamennyit, azt viszont elköltöttem pszichológusra. (Néha azon gondolkozom, hogy nem kellett volna, mert úgy legalább lenne egy kis anyagi biztonságom, de tényleg nagyon fontos volt. Apám egész gyerek- és tinikoromban bántalmazott minket, a pszichológusom segítsége nélkül biztosan nem tartanék ott, ahol most.) A rákövetkező évtől mostanáig elkezdtem tanulni egy nyelvet + emelt érettségit szeretnék tenni, hogy bejussak egy magas ponthatáros egyetemi szakra, ami életem álma. Az egész havi fizetésem elmegy arra, hogy fenntartsam magam és tanárt hívjak, ha elakadtam. Egyedül édesanyámmal és a tesóimmal tartom a kapcsolatot, és mivel anya egyedül neveli a két tesómat, nyilvánvalóan nem szeretnék tőlük kéregetni semmire. Anyukám viszont nehezményezni, hogy miért nem tudok spórolni, miért nincs egyáltalán semmi félretett pénzem (a pszichológusról nem tud). Tudom, hogy csak aggódik, én is szoktam, mert vészhelyzet esetén nincs semmim, de fogalmam sincs, mit tehetnék. Az alap dolgokon kívül csak egy-egy kávét veszek havonta-kéthavonta, amikor a barátnőimmel találkozunk, semmi új ruha, semmi luxuscikk, de még így így maximum egy ezresem marad hó végére.

Szerintetek tényleg szörnyű, hogy nem tudok félretenni? Vagy elvárható lenne? Most tényleg úgy érzem, hogy én csinálok valamit rosszul.

21L