Hogyan szokassam rá a szüleimet (főleg az anyámat) arra hogy adjanak nekem szabad teret?

Ahogy már említették, valószínűleg egyke vagy, anyudnak pedig fontos. Talán nincs minden rendben a házasságukban, apud nem foglalkozik vele eleget, így hozzád fordul azért a szeretetért, amit apudtól kéne, hogy megkapjon. Másik, hogy nagyon szeret és félt téged, de előbb-utóbb be kell látnia, hogy hagynia kellene téged is élni. Függ rajtad, tőled. Talán unalomból is csinálja, nem tudhatjuk. Nem miattad van.

Ugyanakkor kilencedikes vagy, 14-15 éves. Bizonyos fokú önállóság kijár, de azért egyedül én sem engednélek el horgászni, max. akkor, ha valaki megy veled, akár a haverod. Sosem tudhatod, hogy mikor történik veled valami, jobb, ha van ott más is. Hangsúlyozom, nem kell, hogy az a másik ember az egyik szülőd vagy rokonod legyen, csak mégse legyél egyedül. Azt kell megértetned vele, hogy javában benne vagy a kamaszkorban. Emlékeztesd rá, hogy ő(k) is volt(ak) kamaszok, tudhatnák, hogy ilyenkor kezd az ember a saját szülei előtt is szégyellős lenni, és egyre több privát szférát igényelni. Mondd el, hogy szeretnéd elkezdeni egyedül megpróbálni rendezni a saját dolgaidat, kialakítani a magánéletedet, kapcsolataidat, de ez nem megy úgy, hogy folyamatosan meg akarják mondani, mit csinálj, mert így sosem leszel önálló, életképes felnőtt. Azt is meg kell értetned vele, hogy ezzel nem veszít el téged, továbbra is ugyanúgy beavatod a dolgaidba, mint eddig (fontos, hogy tényleg ne zárd ki, mert hajlamos lehet újra tejes gőzzel korlátozni, mert félt és nem tud rólad semmit).

Más egyelőre nem jut eszembe, a barátnő-dolog meg majd alakul, ha itt lesz az ideje és találsz számodra megfelelőt.