Miért kell anyámnak állandóan negatívnak lennie?

Mindenben csak a rosszat látja, mindig először a rosszra gondol, és ha a rosszra gondol, akkor azon belül a legrosszabbra.

A tök vidám pillanatokat is elrontja a negatívkodásával.

pl anya apa én és a tesóm beszélgetünk ebédnél, hogy elképzelhető, teljes kijárási tilalmat vezetnek be, tök jól hangzik, van elég zacskós leves, liszt, tészta, simán elleszünk, erre anyám: Hát igen. és reméljük a végére ugyanannyian elszünk a családban mint most..

És mindenkinek elmegy a kedve, mert van 2 nagyapám és egy nagymamám.. Ez mégis mire jó? Tudjuk angyon jól, hogy nagy veszélyben vannak...

Másik példa, hogy kiskoromban annyira féltett, hogy még az ágyból si kivette a matracot a földre, hogy ne essek nagyot..

Nem engedett gyorsan biciklizni, végig anya mellett keleltt gyalog tempóban mennem, és állandóan megrántotta a kormányt vagy engem, ha 30 méterre jött egy autó..

Még ami rossz az az, hogy ezek mellé nagyon durva példákat hoz.

pl nem biciklizz gyorsan, mert amikor nekimész afának szétloccsan az agyad.

ha helyett amikor-t használ, és "szét loccsan az agyam" Nem vághattam fel 5 évesen a virslit késsel, emrt elvágom az ütőeremet és elvérzek. Ilyenkor méterekre spriccel a vér és nem tudod elállítani. 5 perc és MEGHALSZ!! Ilyeneket mondott anyám..

Nem csoda, hogy egy mindentől "fosó" gyerek lettem.. Vakmerőségem kevesebb, mint nulla...

én lassan 17 vagyok, anya 55...