Nevelő/mostoha szülőként, tényleg nem kell pénzelni a párom gyerekét?

'Te amúgy robot vagy, vagy érző ember? Normális ember a saját gyerekét se úgy neveli hogy “tudja hol a helye, majd én döntök helyette vagy menjen ahova akar, gyereknek kuss a neve vagy felőlem bele is dögölhet”'

Nagyon jol latod a dolgokat! Engem igy kezeltek, mert ez nem neveles es elertek vele azt, hogy 2000 km-re toluk meg mindig a demonjaimmal kuzdok es se nem kovetek, se el nem ismerek semmit, amit kepviseltek. Olyan szinten nem, hogy az anyam temetesern nem voltam hajlando megjelenni es a csaladdal is minimalisra reukaltam mindenfele kapcsolatot. Ez nem fog valtozni.

Hát nézd. Álljon itt egy-két elég tanulságos történet, remélem tanulsz belőle. Összeakadtam a napokban egy nagyon régi, gyerekkori ismerősömmel, férfi, 40 éves. Beszélgettünk kivel mi van, hogy alakult az élete, az apukáink valamikor kollegák voltak, ill. egy vidékről származtak, onnan az ismeretség. A lényeg, hogy panaszkodott hogy éppen most kezdte újra az életét, 9 év után szétmentek a párjával. Annak idején összejött egy csajjal, akinek volt 3 gyereke már akkor is két külön apától (ez már önmagában is elgondolkodtató...). Pici, kicsi, nagyobbacska. 9 évig éltek együtt és nevelgette őket, és született egy közös gyerek is, aki most 6 éves. Elkövette azt a hatalmas hibát, hogy túlságosan is belefolyt a másik 3 gyerek nevelésébe (arról mondjuk nem beszélt, hol van a másik két apuka...). Most hogy szétmentek, ő még mindig erősen tartja a kapcsolatot a három idegen gyerekkel, mikor összefutottunk akkor is tőlük jött. És ez nem normális dolog. Ismerkedne de senki nem randizik vele, mert azt mondja neki 4 gyereke van. De hát józan paraszti ésszel senki nem kíváncsi egy látszólag 4 gyerekes apukára, akinek igazából csak egy a sajátja, de a többit is annak tekinti. De nem az övéi, nem kell annak tekintenie őket. Semmi köze hozzájuk. Jár most pszichológushoz, aki azt tanácsolta neki, lassan vonja ki magát a gyerekek életéből, mert egyrészt neki gyakorlatilag semmi köze ahhoz a három gyerekhez, nem az Övéi, másrészt most csak a sajátjával kell foglalkozzon, és a saját életével, főleg ebben a válós helyzetben csak a saját gyerekére összpontosítson. És ne akarja magával vinni ezt a csomagot, mert gyerekes férfiként így is handycapes, ne akarjon feleslegesen plusz terhet magára venni, mert úgysem tud vele megbírkózni, és így nem fog tudni új kapcsolatot kialakítani. A testvérek közötti kapcsolat,kötelék úgysem szakad meg, pláne hogy a kislány az anyjával maradt meg a három testvérével, de amennyire lehet, zárja le a múltját és ne így induljon neki egy új kapcsolatnak.

Ebből az a tanulság, hogy elég kellemetlen hogy "nevelgetted" másnak a gyerekét évekig, persze saját javaid rovására, mert 40 évesen albérletbe új életet kezdeni, gyerektartást fizetni nem épp az álmok netovábbja, nem gondolnám hogy itt kellene tartani egy 40 éves férfinek. Ez a srác is inkább költötte a pénzét más gyerekeire, a ruháztatásukra, az ennivalójukra, az iskoláikra, a minden vacakra, közben nyaralni nem jártak sehova, az összes fizetése elment rájuk, most meg albérletben lakik, miközben már lehetne lakása, ha magára összpontosít. Ha nem akarsz te is így járni, akkor gondolkozz el legalább józan ésszel az írottakon. Amikor bevállalsz egy nőt gyerekkel, akkor el kell dönteni, hol húzod meg a határt. DE A MÁS GYEREKE SOHA NEM A SAJÁT GYEREKED ÉS NE IS AKARJ RÁ ÍGY TEKINTENI! SOHA NEM LESZ AZ. Ha mindenáron hős apa akarsz lenni, akkor fogajd örökbe. Nem írod hogy neked amúgy van-e gyereked, ha nincs akarsz-e, de inkább azzal kellene foglalkoznod, a saját családoddal. Annak a gyereknek akit pesztrálsz, nem te vagy a családja, te csak anyjának a pasija vagy és slussz. Lehet jófejkedni, de van biológiai apja, fizessen ő. Meg van másik családja az apai részről, nyissák ki a bukszát és segítsék ők. Meg ott az anyja és annak a családja is. Miért Te? Ilyen szinten nem kell más gyereknének a nevelésébe, istápolásába belefolyni hogy egyetem fizetése meg miegymás. Akkor se ha nálad lakik és akkor mi van? Pont örüljön neki hogy van hol lakni. 3 lépés távolságot megtartani. Akik azt tanácsolták neked hogy nem kell pénzelni a gyereket, nagyon is jól tették. Gondolj bele, ha meg véletlenül szétmentek, utána csak fogod a fejedet hogy milyen hülye voltál.

És ne mond hogy nem, mert ez mindig így van. Utólag már mindenki okos.

Ráadásul ha még egy dekányi tisztelet se szorult abba a gyerekbe, akkor meg végképp magasról tennék rá. De amúgy meg arról az anyja is tehet, meg te is.

Másik történet:

Barátnőm, akinek nem volt gyereke (sajnos most sincs és már nem is lesz), beáldozott az életéből 7 évet egy kétgyerekes pasi oltárán, két gyerek ott is két anyától. Elviselte a pasi lányát, aki egy kiállhatatlan, aljas szemét gyerek volt, igazi rosszindulatú gonosz kislány. Barátnőm költözött oda hozzájuk, értelemszerűen panellakásából a pasi magánházába. És évekig tűrte a gonoszkodásokat, a beszólásokat, nem vagy te itt senki, ez a ház az apámé, stb. stb. Ezt elviselni egy taknyosnak a szájából, és nem szólsz be mert nem a te gyereked, az apja meg magasról tett rá mit szájal a gyerek, azért ezt se tűrném el. Mindennek van határa. A dolognak az lett a vége, hogy 6 év után kiderült a pasinak nem lehet több gyereke, sperma nulla. Barátnőm így ott maradt 40 évesen gyerek nélkül, mire kiszállt a kapcsolatból nagynehezen, sérülten. Ő mondjuk nem pesztrálta a gyereket, el is ment otthontól mikor a kislány ott volt az apjánál. Menet közben ugye vettek egy hatalmas közös házat, mert vita tárgya volt, hogy nem érzi jól magát olyan ingatlanban, amihez neki semmi köze, eladta a lakását és összedobták a pénzüket és elköltöztek a Duna mellé. Hátha az majd megoldja a problémákat és majd így már a kis csaj se dumál. Két év múlva eladták mert szétmentek. Amit nyert, az a tapasztalat. 40 évesen, gyerek nélkül egyedül újrakezdeni mindent, albérletbe, aztán hitel és saját lakás megint. Most 43 éves, van új párja, de már gyerekük nem lehet. A 7 legszebb éve veszett oda.

Vagy a tesóm szintén zenész. Szintén összeállt akkor még gyerektelen pasiként a kedves sógornőmmel, akinek akkor volt 5 éves a lánya. A csajnak az égvilágon semmije nem volt egy 18 évesen összeszedett gyereken meg yorkin kívül. Tesóm épített egy házat, összeköltöztek. 10 évig nevelte a csaj gyerekét, ő tanult vele, ő főzött rájuk mert asszonypajtás egy lustaság, ő takarított utánuk, egyedül ő foglalkozott a közben 16 évessé cseperedett nagylánnyal. Született egy közös gyerek is. Aztán szépen szétmentek ők is 2 éve, a nagylánnyal pedig tesóm nem is tartja a kapcsolatot. Esze ágában sincs. Mindig azt mondta míg együtt is laktak, hogy ő nem foglalkozik a lánnyal anyagi téren, van annak anyja és apja, nevelje az anyja meg az apja meg a nagyanyja, nagyapja abból amiből akarja és úgy ahogy akarja. Van neki saját gyereke, és elég neki azt nevelni és ruházni, miegymás, mert abba anyuka már anyagilag nem tudott beszállni ugyebár. Természetes hogy voltak otthon játékszabályok, de az a kevés sem tetszett. Úgyhogy két éve külön vannak.

Szóval így gondolkozz el, mit hogy áldozol be, mert nem éri meg. A nevelt gyereket nem kell anyagilag támogatnod, miért kéne?? Örökbe fogadtad? Nem. Neked nem kell más gyereke helyett dönteni sem, és a tiszteletet pedig az ember személye érdemli ki általában, kikövetelni nem lehet. Ha meg majd szeretne diplomát, akkor anyuka apuka addig is gyűjtögessen rá, meg elmegy szépen dolgozni és munka mellett tanulni és megkeresi a diplomájára valót, mint minden más diák, akit nem tudnak támogatni.