Hogyan feledkezzek meg a családomról, ha párválasztásról van szó?

Sokszor azt éreztem, hogy a családom inkább partnerként kezel és nagyon sok olyan dolgot meg tudtunk egymással értelmesen beszélni, ami szerintem sok családban inkább ritkaság számba megy. Annak ellenére, hogy nem élek önálló, független életet (még tanulok, nem dolgozom, otthon élek) nem sok példa volt rá, hogy bármiben is korlátoztak volna és a barátaimhoz képest engem szerintem mindig is sokkal hosszabb pórázra engedtek már gyerekként is. Viszont borzasztóan előítéletesek. Szóval ebből a szempontból nagyon furcsák, mert mégis vannak olyan dolgok, amik az ő szemükben egyszerűen elítélendőek. A legszebb az egészben az, hogy nyilván ők maguk sem tökéletesek, ahogyan senki más és maguknak megengedik mindazt, amit másokban kifogásolnak... A barátaimat is mindig kommentálják, hogy ki milyen, hogyan néz ki, mit csinál, de ugyanúgy mindenkit legyen az egy távoli rokon, szomszéd, munkatárs stb., mindenkiről megvan a véleményük és mindenkiben találnak valamit, ami nekik nem tetszik (pl. hogyan öltözködik, milyen a haja, cigány/nem cigány, magyar/nem magyar, dolgozik és mit/hol, tanul és mit/hol, hogyan dolgozik/tanul, mihez ért/mihez nem ért, mennyit keres, milyen a családja, iszik/nem iszik, dohányzik/nem dohányzik stb.). Mikor a testvéremnek véget ért egy hosszú párkapcsolata, majd amikor új párja lett, akkor is ezen cirkuszolt mindenki és a mai napig nem fogadta el a család az új párját. Ha én hazahoznék valakit (márpedig szeretném, mert nekem ez fontos lenne), akkor is tuti ez menne, mert tudom, hogy ez és ez nem tetszene nekik vagy még akkor is találnának valamit, amibe beleköthetnek, ha maga a tökély állna ott előttük. Az élet más területein abszolút elengedtem ezt, viszont párválasztás terén még mindig ott motoszkál a fejemben az, hogy "mit gondolna a családom" és nem merem felvállalni a saját érzéseimet. Ettől hogyan lehet megszabadulni?