Szerintetek merjek így elköltözni itthonról?
Hárman élünk bátyámmal és anyukánkkal. Édesapánk elhagyott minket, amikor még kicsik voltunk. Bátyám eléggé agresszív típus. Elég nehéz együtt élni vele. Nem dolgozik nem tanul. Anyukánk eltartja, mos főz takarít utána, ő nem szeretne elköltözni hazulról. Testvérem sokszor kiborul, egyenlőre még nem bántott senkit, de sokszor nem sokon múlt. Első ránézésre nyugodt, de nagyon könnyen elszakad nála a cérna, és tör-zúz, kiabál, nem sokon múlik, hogy minket is bántson. Én néhány héten belül költözök el, eddig úgy gondoltam, hogy nem lesz ezzel probléma, végre nyugodt helyen lakhatok. Édesanyám néha viccelődik azzal, hogy majd ha költözök, akkor ő is jön velem, vagy miért én költözök el és nem a testvérem, de eddig nem éreztem, hogy bármi probléma lenne azzal, hogy elmegyek. De Szilágyi István halála óta újra és újra belém nyilal a gondolat, hogy mégsem annyira helyes, amit csinálok. Reménykedek, hogy nálunk nem fajulhat ennyire el a dolog, de minél többet gondolkozom rajta, annál kevésbé tűnik elképzelhetetlennek. Úgy érzem, hogy magára hagyom édesanyámat, de nagyon nehéz tovább maradni ebben a házban. Kosz van rendetlenség, mindent elborítanak a régi kacatok, egyedül az én szobámban lehet "levegőt venni", de ide is behordják a dolgokat ami a ház többi pontján már nem fér. Nincs egy hely ahova le lehetne ülni, nem is álmodok arról hogy valaha vendégem jöjjön ide. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy végre kulturált körülmények között tudjak majd élni, de folyamatosan bűntudatom van emiatt. Mi lesz anyukámmal, ha testvérem még messzebb megy? Mi lesz a házzal, ha már teljesen egyedül édesanyám fogja fenntartani a háztartást? Nem tudnám megbocsátani magamnak, hogyha valami baj történne miután elköltözöm.
Nálatok volt hasonló eset a családban/ismerősök között? Ti maradnátok a helyemben?
válasza:Nagyon sajnálom, hogy ilyen állapotok között élsz :(. Szerencsére én nem tapasztaltam ilyet, a családom összetartó, mindig számíthatunk egymásra.
Sajnos a férjem családjáról ez már nem mondható el. Van egy féltestvére (báttya), annak az apukája alkoholista volt. Anyósom elvált tőle és találkozott férjem apukájával, akiről pár év alatt kiderült, hogy ugyan olyan senkiházi, mint az előző férje. Ugyanúgy alkoholista lett, férjem nagyon pici volt, amikor elment végül.
A baj a báttyával van. 19 évesen elvett egy lányt, az végül elhagyta, azóta iszik, nem dolgozik. Állandóak a veszekedések, őrjöng ha iszik, tör zúz, oda viszi a lakásba a kétes haverjait....anyósom önkormányzati lakásban él (meg ott él ez a szerencsétlen is), alig van pénze, azt is rejtegetnie kell, mert ha sógorom pénzt talál, elissza.
Nincs lehetősége kirakni onnan, hiszen bármikor rárughatja az ajtót a saját fia, eddig is kb csak azért nem történt nagyobb baj, mert csak anyósom pénze van, nélküle mehetne csövesnek....
Nagyon rossz ez a helyzet, mi azonban sajnos nem tudjuk magunkhoz venni. Minden hónapban több tízezer forintot adunk anyósomnak, hogy kijöjjön valahogy a hónapban, de nem tudjuk onnan elhozni :(....
Ezzel sajnos együtt kell élnünk, segíteni ahogy tudunk, és reménykedni, hogy egyszer sógorom elkotródik onnan.
Szerintem próbálj meg kilépni ebből valahogy, költözz el, talán segítsd anyukádat abban, hogy találjon magának más lakhatási lehetőséget.....ha annyira jó esetleg a kapcsolatotok és meg tudod oldani, próbáld meg magadhoz költöztetni....
Ez egy rettentő kegyetlen állapot, és átérzem, hogy miért rágod magad....de neked is élned kell az életed :(.
Kitartást kívánok Neked!
válasza:A helyzet egyszerű:
Ha elköltözöl és a helyzet eldurvul, akkor a családodat a tesód veszélyezteti.
Ha nem költözöl el, akkor téged is.
Ha elköltözöl, lehet, hogy a tesódnak tudsz segíteni.
Sajnos, ha eltűritek, hogy "könnyen elszakad a cérna", jól látod, hogy hova vezethet. A cérna nálam is "könnyen szakad", de én olyankor valamilyen ürüggyel kilépek a szituációból ("bocs mennem kell").
Ha valaki nem tudja az indulatait kezelni, akkor segítség kell neki. Fegyelem (gondolom ezen a koron túl vagytok), pszichológus, gyógyszer, ha semmi sem használ, akkor meg menjen dolgára, mert veszélyes lehet.
válasza:Lehet mentális betegség is, de az is benne van, hogy csak szimplán szar nevelést kapott, és így jön ki rajta.
Én is azt javaslom, hogy bátran menekülj. Minél messzebb, annál jobb! 🙂
Nem is kell tudniuk hol vagy. Senkinek 🙂
válasza: válasza: válasza:Elképsztő, éppen így nőttem fel!!!!! Valami borderline vagy skizofrénia lehet!
Mi is 3an éltünk! Gyűjtögetés, kor piszok és mindenütt kacatok. A bátyám szintén roppan agresszív édesanyám 65éves és még mindig eltartja, kirakni nem lehet.
20évesen nekem egy nap elszaladt a cérna és 2ezer forinttal a zsebemben egy alkalommal elkoltöztem mikor a batyam bekattant. Iskolába jártam, dolgoztam.én is féltettem édesanyám, csak én nem azt éreztem, hogy én arulom el őt, hanem ő engem. Hiszen 16éves korom óta diákmunkákat vállaltam hogy segíthessek. És a 7 évvel idősebb testvérem csak dühöng és terrorizal minket, megis nekem kellett elmennem. Persze sokszor jott hozzam anyu az alberletembe mert nem birta otthon... Évekkel késöbb pánikbetegségként hasított belém az
egész, amikor a legboldogabb voltam de azzal is megbírkoztam.
Most 27 éves vagyok
Tudom milyen attol felni hogy a testvered elveszi anyatok eletet. Sajnos a mai napig bennem van a felelem. Bar a hatarozottsagommal vissza tudom tartani a testverem es sokszor helyre tudom tenni de nehez.
Nem szabad félni, hidd el megéri elmenned onnan, és bármi van édesanyád számíthat rád. Erősebb vagy mint hiszed, sikerülni fog!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!