Mi a véleményetek arról hogy bizonyos szülők nem engednek a gyereküknek semilyen házi állatot?

Szerintem minden gyereknek kijár egy állatért vállalt felelősség. Persze, hogy számítani kell arra, hogy lesznek napok, amikor a szülőre marad ez a feladat, ezt bele kell számolni.

Csak sokan kutya-macskából indulnak ki. Egy kutya kb egy második gyereknek felel meg, amennyit rá kell költeni és foglalkozni kell vele. A macska ennél jóval egyszerűbb, de szét lehet nézni a kisemlős kategóriában is.

Amúgy tipikus kezdő állat a hörcsög, mert 2 évig élnek maximum, ergo vagy nincs ideje megunni, vagy a szülőnek nem kell túl sokáig életben tartania, cuki, és egy macskához képest nem eszik sokat.

Saját vélemény, de az állatorvosi költségeire sem kell túl sokat félretenni, mert egyszerűen nincs értelme megműteni, bénább orvos kezei között amúgy is elpusztul az altatástól.

Vagy oké, ha ez sem, mert anyu/apu irtózik mindentől ami állat, akkor egy akvárium sem egetverő dolog, erről nem beszélt senki. Persze nem egyszerű első olvasatra, de szimplán csak jól fel kell rá készülni (hő, pH beállítás, halak kiválasztása) és onnantól fenntartani egyszerűbb. Csendes, kevés helyet igényel, és még a lakás dísze is lehet.

A gyerkőcnek meg jó ugródeszka a felelősséghez, mert csak etetni kell. (Kitakarításhoz szülő kell azonban)

Én sose fogom ezeket a no-állat szülőket megérteni, de nyilván eltér az emberek véleménye. Csak ilyen szülők által nevelt gyerekekből lesznek az ugyanilyen szülők.

Hogy miért nem engedik?

- kényelemből

- lustaságból

- mert nekik sem engedték anno a szüleik

- anyagilag nem tehetik meg

Nem a válaszolót méltatom, de az ő példáját hoznám fel. A cicus/kutyus nem került levitelre, kitakarításra, megetetésre. Ilyenkor miért nem lehet megfogni egy gyereket, hogy te állatod, te akartad, ha nem kell, akkor megy máshova?

Ha nem mossa a fogát, akkor majd megmosod neki te, 12 évesen? Ha nem takarít össze maga után, akkor majd azt is te?

Ennek ellenére valóban nem való mindenkinek állat, de ezt egy jó szülő, aki ismeri a gyerekét el tudja dönteni az állatvásárlás előtt is.

Jöhet a lepontozás.

20!

Egy állatot meg egy gyereket ne hasonlíts egymáshoz. Van aki nem szereti az állatokat és ettől még nagyszerű szülő. Van aki meg megorul az allatokert es xart se er, mint szulo.

Mondjuk ennek megértéséhez picivel több intelligencia szükségeltetik, mint ami neked a kommentjeid alapján van

21!

Gyerekként volt hörcsögöm. Anyám takarított utána, mert gyerekként nem volt akkora élmény takarítani. Többször kiszökött. Éjjel kapart mindig. Egyet a húgom kinyírt, mert túl erosen szorította. Nagy élmény volt.

Az akváriummal sok a munka, és draga. Persze lehet simán egy befőttes üvegbe is belebaxni két halat aztán majd lesz valami, de ezt ugye nem felelős allattartasnak hivjak.

A "Ha nem kell majd megy mashova" szinten nem felelős állattartás. Ha megvettem, onnantól az én felelősségel. Nem, nem a gyereké, hiszen gyerek, nem vállalhat hivatalosan felelőséget ilyenért.

Ha 12 évesén nem mos fogat, akkor majd ég a fogorvosnál. Ha nem takarít össze, akkor pár figyelmeztetés után összeszedem a rumlit és kiteszem a kukába. A kutyavalmis ezt kellett volna csinálnom?

Nem, valójában megy máshova, nyilván nem.

De egy megdorgálás nem jár ezért?

"Ha nem viszed le a kutyát, akkor elvisszük xy helyre, ott majd biztos jobban bánnak vele"

Be lehet ijeszteni.

Ha nincs következménye a tetteinek, akkor jó hogy tojik a szülők fejére. (Azt meg nem várnám meg, amíg a macska éhen hal)

"Ha nem viszed le a kutyát, akkor elvisszük xy helyre, ott majd biztos jobban bánnak vele"

Be lehet ijeszteni."

Ja. "Beijeszted" ezzel. 2 napig mukodik. Aztan megunja. Megint "beijeszted". Újabb 2 napig mukodik. Aztan rájön, hogy úgyse viszed el. Ergo, nem, nincs következménye a tetteinek. Akkor lenne, ha éhén halna a macska.

De megegyszer, a szülő majd eldönti, hogy akar e háziállatot. A gyerek meg majd eldönti, ha önállóan el, hogy akár e háziállatot.

Valamikor én is így gondoltam, mint a kérdező, aztán lett egy macskám, a családban meg több kutya, és most már megértem, ha egy szülő azt mondja, nem akar állatot a gyereknek. Mert egy állat felelősség, gond, idő, pénz és nyilván mindenki tudja, hogy az az állat igazából csak névleg lesz a gyereké, valójában a szülő felelőssége marad, pláne, ha olyan állatról van szó, amelyik 15+ évig él.

Szóval, mi nagyon macskásak vagyunk és ha a gyerek majd akarna később egy kiscicát a mostani nagy mellé, abban benne lennénk, de kutya pl. nem jöhet. Mert mi nem szeretjük a kutyákat, nem akarunk kutyát, nem akarunk vele foglalkozni, játszani, etetni, kutyasz*art szedni, és főleg nem napi szinten csinálni ezeket a dolgokat.

Nem hiszem, hogy ettől sz*ar szülő lennék.

Nem csak mondogatni kell, el is lehet vinni egy fél napra egy ismerőshöz. Hogy "tényleg elvitted".

Különben, milyen nevelést kapott eddig az a gyerek, ha semmi nem használ? Akkor valóban minek vett neki az ember állatot (bár ha tudja, hogy ilyen, akkor egyáltalán nem kellett volna), de még egy telefont sem kapna, az is biztos.

Nem 12-14 éves korában kell siránkozni a szülőnek, hogy a gyereke napi plusz 2 feladatot nem tud ellátni, amit ő maga vállalt, hanem már eleve nevelni kellett volna, hogy a tetteinek van következménye, és amit meg kell csinálni, azt meg kell csinálni.

28!

Baxus,már fáj, hogy ilyen nehéz a felfogásod. Szia!