Van olyan köztetek, akit 30 évesen úgy kezelnek a szülei mintha 13 éves lenne?

Én 31 éves vagyok, külön élek, eltartom magam, és még így is próbálna anyukám úgy kezelni, ha hagynám. A legutóbbi dilije az volt, hogy most, hogy kinyitottak a szabadtéri színházak, se menjek színházba, mert akkor elkapom a koronavírust. Nyilván betartom az utasításokat, maszk nélkül meg akkor sem mennék jelenleg, ha azt mondanák, hogy lehet, de anyukám már tényleg túlparázza, és komolyan 5ödszörre kellett azt mondanom neki tagoltan, határozottan, hogy "felnőtt vagyok, majd én eldöntöm", hogy abbahagyja.

Ha határozott vagy, és azt érzékeli, hogy rólad lepereg az ő hülyesége (bocsánat a nyerseségért, de az), és határozottan, ha kell emelt hangon, leszögezed, hogy felnőtt vagy, és te döntesz, akkor azért ő is máshogy fog reagálni, azért amit leírtál, ennyire azért nem volt anyukám sem extrém, pedig régen az volt. Megváltoztatni nem lehet, de ahogy reagálsz, az hosszútávon azért az ő reakcióiknak is változtatni fogja legalább az intenzitását.

Nem tudom, aktuális-e, bár sajnos a mérgező szülők nem szoktak megváltozni, úgyhogy biztos fennt áll még a probléma. Ugyanezzel küzdök, totál unatkoznak, nem szeretik egymást, csesztetés minden napos. Ezt vetítik ki rám, szóval itt sem fényes a helyzet. 32 éves vagyok, párom, akihez férjhez megyek lassan 35 éves. Pár nappal ezelőtt fater megkérdezte,chogy mennyit keresünk, meg, hogy van e megtakarítás a számlámon...mindent tudni akar, szervezkedik, borzalom...

Vettünk kertes házat egy éve, ö mást vett volna, ő máshogy csinálná, nem vagyunk normálisak, hogy nem gazoljuk az udvart naponta blablabla..

Munkahelye nincs, iskolát nem végzett, éezelmi intelligenciája nulla. Úgyhogy én eldöntöttem magamban, hogy le kell ezt zárni, szeretem, de csak azért mert apám, anyám. Kb kötelességből...hát elég siralmas