Tényleg ez van, ha az embereknek mérgező szüleik vannak?

Csak ha te meg mérgező gyerek vagy.

"Az első válaszoló valószínűleg ilyesmire gondolt, nem pedig arra, ha valakit esetleg rendszeresen bántalmaznak otthon." PONTOSAN erre gondoltam. Itt már attól mérgező egy szülő, ha nem tapsikol örömében hogy az általános iskolás lánya huszonéves pasival kavarna. Mert "szemét korlátozó szülő"

Hát ha épp eszű a szülő akkor esetleg meg lehet beszélni a problémát, megoldani. De ha nem, és nem hajlandó magát kezeltetni, akkor sajnos nincs más megoldás. Én majd 20 évig próbálkoztam anyámmal, csak mégrosszabb lett az idővel... Nekem a gyerekem életét és az én egészségem is kockáztatta többek között. Na ott lezártam vele végleg. Egye meg amit főzött...

Szerintem a mérgező szülőt kamaszként még fel sem ismeri igazán az ember. Amikor éppen egy olyan fejlődési szakaszban van, amikor a saját határait és korlátait feszegeti, akkor bármilyen jó szándékú és szerető szülői iránymutatás is "mérgező" hatást kelt az ő szemében. Utólag, felnőttként tudja csak (át)értékelni, hogy valóban olyan rossz volt-e az a szülői minta és nevelés, amit kapott vagy sem. Esetemben a neveléssel (utólag belátva) nem volt gond, ennek ellenére mondhatom, hogy mérgező közegben nőttem fel, teljesen más szempontból. Erre felnőttként már jobban van rálátása az embernek és akkor tudja eldönteni, hogy mit kezd vele, kezd-e a helyzettel bármit is (én bevallom, a kapcsolat minimalizálása mellett döntöttem, évi max 2 találkozó, oszt' csókolom, az életembe nem igazán vonom be a szüleimet, csak a legalapabb minimális szinten). 14-16 évesen még amúgy is csak frázisként tudja pufogtatni a "mérgező szülők" mantrát, de sokat tenni ellene nem tud, szóval így is-úgy is marad a kivárás, mire meg már tényleg tehet is valamit ellene, addigra meg már gyanús, hogy kicsit benőtt a feje lágya és már nem ugrik egyből hisztizve minden zsarnokinak tűnő szabályért.

"Hát ha épp eszű a szülő akkor esetleg meg lehet beszélni a problémát, megoldani. " A megbeszélésben a gyereknek is partnernek kéne lenni pampogás meg hőbörgés helyett.

15. Azért én 20 évig próbálkoztam, talán azt is olvashattad. :) Minden barát, ismerős, rokon már azt mondta hogy hagyjam a fenébe, reménytelen, és félnek hogy az egészségembe kerül. Az még hagyján, de amikor már a gyerekem egészsége élete volt veszélybe anyámtól mit kellett volna tennem? Tovább beszélgetni azzal akivel 20 évig nem lehetett?

#15 "A megbeszélésben a gyereknek is partnernek kéne lenni pampogás meg hőbörgés helyett."- izé, az én tapasztalatom szerint először többnyire a szülőnek kellene leesni a magas lóról, és partnernek tekintenie a gyerekét tulajdon helyett...

A te tapasztalatod szerint? Akkor nyilván nincs gyereked.

#18, de van. Csak én soha sem szenvedtem abban az agresszív téveseszmébe, hogy a saját értékrendemet rá akarjam erőszakolni a gyerekemre. Mert a legtöbb konfliktus ebből ered.