A mártírkodó, érzelmi zsaroló szülőt hogyan lehet kezelni?
Akinek hasonló szülei vannak, hogyan bírkóztok meg vele?
Mit tegyek, ha akárhányszor megemlítem, hogy lehet kipróbáljuk a férjemmel, milyen a külföldi élet, mindig jön a mártírkodás, hogy:
Vele mi lesz öregségére (még nem is nyugdíjas amúgy, 60 sincs), anyám már nem is kell?
Hogyan lehet ezt kezelni, nem hagyni, hogy bűntudatom legyen amiatt, hogy máshol képzelem el az életemet?
Vagy azt, hogy szeretetbe burkolva emlékeztet rá időnként, hogy ő útnak indított, vett egy lakást stb.? Nem hagyja, hogy elfelejtsem, hogy hálásnak kell lennem.
válasza:22: nem biztos, hogy akkora különbség!
Pécsről, Szombathelyről vagy Zalaegerszegről Budapestre vonatozni sokkal tovább tart és kevesebb járat van, mint pl. Bécs és Bp. között.
“Nem vesznek félmillióért telefont? Mérgezőszülő. Nem hagynak délig dögleni, mert hajnali négyig gépeztél? Mérgezőszülő. Nem tapsolnak mert tizenöt éves létedre harmincas pasi kúrogat? Mérgezőszülő....”
20-as már ne is haragudj, de itt egyáltalán nem erről van szó. Amilyen példákat is felsorolsz, annak semmi köze a kérdéshez.
A külföldre költözés nem fix, csak lehetséges opció, de lehetséges opció a Dunántúl is...valami jobb helyet szeretnénk, ahol jobban haladnánk. De a Dunántúlra is ugyanúgy reagál, mint külföldre, szóval ilyen szempontból mindegy.
De mindig vannak olyan emberek, akik nem a kérdés lényegére fókuszálnak, hanem keresnek valamit, amibe bele lehet kötni, ami szinte irreleváns a kérdés szempontjából. Már akkor mert a sipítozás, mikor 70 km-re költöztem.
válasza:Á, nyugi, van itt egy felhasználó, aki mániákusan ráveti magát minden kérdésre, aminél gyereknek szülővel van baja, és mindenkit kioszt, és különösen berág a "mérgező szülő" kifejezésre. Nem kell vele foglalkozni, frusztrált valamiért.
Valaki már írta, és csak megerősíteni tudom, hogy az érzelmi zsarolást úgy a legjobb leszerelni, ha nem reagálsz rá. Ilyenkor lélektani előnyszerzésre megy a játszma, és ha racionális érvekkel reagálsz az érzelmi típusúakra, azzal nem fog tudni mit kezdeni. És persze tedd hozzá, hogy nem a kapcsolatot akarod megszakítani, hanem az életedet élni.
válasza:Kedves kérdező!
Hagyd figyelmen kívül anyukád véleményét.
5-ös s társai betegek. Nem kicsit. S nem testileg. Náluk a toronyban van hiba.
Nekünk is elköltöztek a gyerekeink. Mindegy, hogy 50 vagy 1000 kilóméterről lenne szó. Ez az élet rendje.
Egy szülőnek az a dolga, hogy bázist biztosítson a gyerekének.
Ha majd odarérünk, hogy hú de öregek leszünk, akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz.
válasza:Én 63 éves vagyok, eszembesem jutna a gyerekeimet bekorlátozni, megszabni, hol élhetnek, meg zsarolni, hogy mi lesz velem majd valamikor!
Egyelöre élem az életem, a gyerekeim is a sajátjukat, ha meg szükségem lesz esetleg valakire, akkor majd újratárgyaljuk a témát és megkeressük a megoldást.
Emellett, ha netán kórházba kerülnék, akkor sem a gyerekek lennének, akik ezt-azt be tudnának hozni, mert eleve többszáz km-re élnek, ott dolgoznak, ezért nem megvalósítható, hogy csak úgy beugorjanak. Ha ilyen eset lenne, akkor is nélkülül oldom meg.
Kedves 28-as és 30-as, egyetértek, szerintem is akkor kell megoldást találni, amikor elérkezik az ideje. Ez lehet, hogy 25 év múlva fog bekövetkezni, mert nem idős és nem beteg, lehet addig én még lehúzhatok akár 10 évet is külföldön, ki tudja? Én nem a kapcsolat megszakításáról beszélek egyáltalán, de tényleg vannak olyanok, akik mindenre ugranak és már ezt látják bele a kérdésemre, holott én ilyen nem írtam és nem is gondoltam. Az is lehet, hogy 1 hónap múlva pedig én halok meg, mert baleset ér, és akkor mi lesz, támadjak fel?
De így lekorlátozni a gyerek életét azért, mert egyszer, lehet évtizedek múlva elesett lesz, ez nem fair. És biztos, hogy akkor keresnénk rá megoldást majd, pláne, hogy 3-an vagyunk testvérek, de mindannyiunkat zsarol érzelmileg.
És még azt is hozzátenném, hogy gyermekvállalás előtt állunk, és azt is nézem, hogy a gyermekeknek jó legyen, jobb helyen nőjön fel és éljen, mint ahol most vagyunk, több és jobb lehetősége legyen, mintha itt maradnánk stb...kérdezem az ítélkező szülőket, hogy így is önzőség a jobb jövőre vágyni és elmozdulni ennek érdekében? Vagy én toljam félre a saját gyerekem jövőjét? És majd amikor felnő és rádöbben, hogy ő is elmenne innen, akkor majd én is zsaroljam érzelmileg, hogy ne menjen el? Én nem akarok ilyen lenni.
És egyáltalán nem arról van szó, hogy totális kapcsolat megszakítás és semmi segítség a szülő felé. De ezt itt páran valahogy nem értik meg. A lényeg: a zsarolás, érzelmi manipulálás, mártírkodás...úgy, hogy semmi oka még aggódni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!