A mártírkodó, érzelmi zsaroló szülőt hogyan lehet kezelni?
Akinek hasonló szülei vannak, hogyan bírkóztok meg vele?
Mit tegyek, ha akárhányszor megemlítem, hogy lehet kipróbáljuk a férjemmel, milyen a külföldi élet, mindig jön a mártírkodás, hogy:
Vele mi lesz öregségére (még nem is nyugdíjas amúgy, 60 sincs), anyám már nem is kell?
Hogyan lehet ezt kezelni, nem hagyni, hogy bűntudatom legyen amiatt, hogy máshol képzelem el az életemet?
Vagy azt, hogy szeretetbe burkolva emlékeztet rá időnként, hogy ő útnak indított, vett egy lakást stb.? Nem hagyja, hogy elfelejtsem, hogy hálásnak kell lennem.
válasza:Vele mi lesz öregségére
Ez nem mártírkodás, hanem jogos félelem. Nem fiatal már, nyilván forog a gondolataiban, kire számíthat majd, ha megöregszik, megbetegszik. Alapvetően az ember a gyerkét szeretné ilyen helyzetben maga mellett tudni támogatásnak, nem vadidegeneket. És ez nem azt jelenti, hogy neked kell pl ápolni, de hogy esélye ne legyen rá, hogy néha rénézel, látogatod, azt nehéz lehet feldolgozni.
De a kompromisszumra se hajlandó. Arra, hogy kérem ha nyugdíjas lesz, költözzön majd közelebb ahhoz, ahova mi megyünk. Megteheti, anyagilag is. De nem. Mi maradjunk, akkor is ha nem sok jövő van itt, és nekünk nem legyen esélyünk a jobbra. Mert ha hajlandó lenne ő is mozdulni, akkor mindkettőnk akarata megvalósulhatna. De ő csak a sajátját akarja elérni zsarolással.
Egy szóval sem mondtam, hogy soha nem akarok már ránézni és segíteni ha kell. De itt egyesek csak végletekben tudnak gondolkodni. Mert csak az az egyetlen lehetséges opció, hogyha elköltözök, akkor soha többé nem lát?
Egyébként pedig, ha nekem van munkahelyem, akkor amellett hogyan tudok valakit 0-24 ápolni? (De jelzem ismét, hogy semmi ilyen helyzet nincs, hogy ápolás lenne szükséges) Mi van, ha nem engedhetjük meg magunknak majd, hogy én ne dolgozzak, mert 1 fizetésből nem élnénk meg vagy csak nagyon spórolósan?
De igen, tudom, akkor is ez a feladatom, ha emiatt anyagilag is ellehetetlenülnénk és esetleg még a hàzasság is rámenne. A gyerekembe pedig majd beleverem, ha szeretne valamit, hogy nincs rá, mert nekem az a kötelességem, hogy bármi árom törlesszem az adósságom annak, aki felnevelt.
válasza:Ami megoldás:
1. Elköltöztök - ez nem is lehet vita témája.
2. Ha anyád elkezdi a mártirkodást, akkor elsö alaklommal közlöd, hogy erröl nem akarsz vitatkozni, utána pedig azonnal megszakítod a beszélgetést - vagy kinyomod a telefont vagy kimégy a szobából.
3. Ha következetes vagy, akkor elöször megsértödik, utána meg - ha nem engedsz -, elfogadja a tényeket.
Nekem egyébként NEM kötelességed anyáddal élni, sem eltartani, sem az esetlegs adóságait törleszteni.
Köszönöm a segítő szándékú válaszokat.
A célom, hogy az érzelmi zsarolását és a mártírkodását valahogy vissza tudjam szorítani. Én is azt hiszem, hogy csak azzal tudom ezt elérni, ha nem hagyom, hogy azt lássa hogy célt ér vele, mert akkor belátja, hogy ez a módszer nem működik. Legalábbis remélem.
válasza:Nem olvasom végig az összes hozzászólást, de ajánlok két könyvet, mindkettő tökéletes választ, megküzdési technikákat ad a kérdésedre:
Susan Forward, Donna Frazier : Érzelmi zsarolás
Susan Forward: Mérgező szülők
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!