Mást is bántottak a saját születésnapján a szülei?

Köszönöm mindenkinek!

Sokat segített...

Igen, valóban elkövettem valami szörnyű nagy hibát előtte: megszülettem.

Természetes, hogy normál körülmények között felnőtt emberek számára érthetetlen, egyenesen elképzelhetetlen ez a szituáció...sajnos vannak olyan szülők, akik minden ok nélkül nekiesnek a gyerekeiknek, legyen az kiskorú vagy felnőtt..tapsó szőnyeg, boxzsák, szemetes...minden, csak nem tiszteletet, emberséges bánásmódot érdemlő személy egy gyerek ezeknek az szülőknek a szemében.

Azon kívül, hogy levegőt vettem a születésnapomon...nem követtem el semmit...sőt, az előtte levő napokban végig neki segítettem mindenben, elviseltem a szeszélyes, gusztustalan bánásmódját...kérte, hogy segítsek...ott ültem vele egész nap, aztán zavarni kezdte a magabiztosságom..gúnyolt,,pofákat vágott rám, kivette a kezemből a készüléket..aztán káromkodott, hogy neki senki nem segít, odamentem megint és rám ordított, hogy húzzak onnan..és tovább mondta a magájét, hogy nincs akire számíthat...na ilyen kis aranyos lelki megnyomorításnak vagyok kitéve minden nap, amikor olyan hangulatban van.

Nem bántam meg a telefon belenézést...ha a helyemben lennétek, ti is megtettétek volna a saját érdeketekben.

Az ajándékról annyit, hogy miután bántott, azonnal visszavette a virágot....semmit nem kaptam...egy gyertyát sem...a másik, amit a nevelőm vett az utasítására ( valami olcsó szar, ahogy írta neki az anyám) nem szívből jött...kitettem az erkélyre..nem akartam kidobni, mert sajnáltam volna a növènyt..de nincs gyomrom mégcsak ránézni sem...

Nekem természetes volt, hogy minden jeles alkalommal felköszöntöttem őket, még tortát is rendeltem az anyámnak, amiért súlyos betegen el is mentem aznap...az összes diàlmunkás keresetem rájuk költöttem, mert szeretek örömet okozni másokbak sajnos...azt hiszem, többé nem teszem...

Még egyszer köszönöm, hogy kibeszélhettem magamból..és nagyon hálás vagyok a köszöntésekért is!