Az apukám megtiltotta az anyukámnak, hogy látogasson minket párommal, megfog valaha változni?
Mi mehetünk, de ők nem jönnek. Anya jönne, de apám megtiltja neki.
24 km-re lakunk egymástól...szóval semmi táv. Jól esne néha, ha ők is meglátogatnának. Nem akarok haragban lenni velük, de apám vérig van sértődve miért nem maradtunk a több generációs óriási telkű házában és miért mentünk városba egy kislyukba, lakásba lakni.
Félek, szeretnénk majd gyerekeket, szeretném, hogy majd lássák, szeretném, hogy ők is jöjjenek.
Az a baj, hogy a párom is olyan, hogy ezmiatt nagyon mérges apámra és nem akarja őt már látni se, így általában nélküle látogatom őket, néha sikerül elcsalnom, de akkor nagyon szótlan és látszik, hogy alig várja, hogy haza mehessen, enni se akar mi nálunk.
Úgyhogy annyira utálom most ezt a helyzetet és azt érzem kb. megoldhatatlan:(
válasza:Empatia?
Miert gondolja azt nehany szulo, hogy azert mert annak idejen meg szo volt az egyuttelesrol, a jovoben ez be is fog kovetkezni? Es ha a gyerek nem talal munkat a kornyeken? Es ha kulfoldre menne? Es ha szimplan maskepp kepzeli az eletet? Akkor ott all 20 evesen, es donteni kell, vagy otthon marad, vagy a szivet koveti es elmegy, de akkor meg a csaladjat vesziti el, a sertodottseg miatt, kozben meg sehogy sem jo, barmit csinal szar a lelkiismerete es nem boldog. Ez oke? Hol van az empatia abban az apaban, aki a felesegenek megtiltja, hogy a sajat lanyahoz atmehessen, csak azert, mert o beleolt annyi munkat es penzt a hazba? Hol van az empatia abban az emberben, akinek fontosabb a haz es a sajat egoja, mint a tulajdon lanya?
Mar en kerek elnezest, megertem a keseredettseget es csalodottsagat, de ne beszeljunk mar empatiarol a fenti sztori fenyeben...
válasza:(Nem olvastam a kommenteket)
Mintha csak a saját sztorimat olvasnám.
A történetünk röviden. 4éve vagyunk együtt párommal, akit nevelőapám (4éves korom óta ő nevel, apukám meghalt), nem igazán tud a mi napig elfogadni. Oka nincs rá, csak hogy "elvitt otthonról".
Nem tudja feldolgozni, hogy elköltöztem, felnőttem.
Eleinte nem is beszéltünk (úgy 1 évig) mert kijelentette, mivel elköltöztem otthontól, igy ezzel kiléptem a családból, nem tartozok már hozzájuk.
4 éve ennek. Most ott tartunk, hogy mi kb havonta megyünk a fiammal (másfél éves) de csak ketten. Férjem (azota összeházasodtunk) nem hajlandó jönni, nem kíváncsi rájuk. 2x volt ott a 4év alatt, akkor is 20 perceket max.
Ők nem jönnek. Nevelőapám nem hajlandó, azt ha ő nem jön, anya se jöhet....
Ha ott vagyunk, viszont elbeszélgetünk, az unokájukat imadják.
Én ezt már feldolgoztam, nem tudok vele mit kezdeni...
Ja és itt kb 10km-ről van szó.
válasza: válasza:23!
Nyilván ismered az életünket, a miérteket...
Én sem hurrogom le a te családodat, mert nem ismerem őket...
Azért mert nagyvonalakban leírtam 10sorba egy storyt, nem hinném, hogy ez alapján jogod lenne e ítélkezni...
Mint írtam, mivel nem tudok mit kezdeni a helyzettel, nekünk ez így működik. És működik...
Köszi az aggódásod, de nem szorulok rá.
22voltam
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Persze utolsó majd kezét lábát töri hogy ujra egy elnyomóval éljen,aki a feleségét is bezárva tartja nem lehet önálló döntése szabad mozgása,inkább a panel mint ez,ő is menekült onnan gyanítom mielőbb. :(
70F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!