Amióta anyukám megismerkedett az élettársával, az életem romokban. Miért csinálja mégis minden családtag és mások is, mintha nem amiatt lenne?
15 éves koromig kitűnő tanuló voltam, de tényleg nagyon komolyan.
Amint megismerkedett anyám a barátjával és a lakásunka költöztette, egyből buktam, aztán mégegyszer és végül ki is rúgtak, mert én már az a generáció vagyok aki 16 éves koráig volt tanköteles...
Azért történt ez mert egy nárcisztikus energiavámpír az illető, aki folyton szekál, mindenbe beleszól és a konfliktus kerülés sem megoldás, mert Ő akkor sem hagyja abba.
Amint elköltöztem, le tudtam érettségizni estin, meg felvettek egyetemre...
Van kettő volt felesége a csávónak, illetve két vér szerinti gyereke is, de egyik sem hajlandó vele beszélni sem.
Nagyon messziről elkerülik, az egyik azért ment el az országból, mert nem érzi magát jól egy országban az apjával, a saját bevallása szerint.
Anyukám agya pedig teljesen át van mosva... A csávó szóban folyamatosan ledominálja és bármit eltűr neki. Viszont másokat meg amióta ez tart, anyukám is próbál hasonló módon elnyomni és piszkálni, ahogy ez az ember mindenkivel, vagy legalábbis a legtöbbekkel teszi.
De családi összejöveteleken teljesen más arcát mutatja.
Sajnos a nagyszüleim is, illetve a tágabb család, akik sosem töltöttek el vele egy egész napot, eléggé rajonganak érte.
Engem meg lenéznek a 15-18 éves kori iskolai teljesítményem miatt, még a mai napig felhánytorgatják.
És úgy tesznek mintha a fentebb leírtak fényében nem lenne teljesen egyértelmű, hogy az egésznek az az oka, hogy egy ilyen emberrel voltam minden nap összezárva.
Mivel akkoriban amúgy eléggé depressziós voltam, hiszen otthon úgy bullyingoltak mint azt iskolában szokás, nem tudtam szociális fronton sem jól tejesíteni az iskolában, ezért ott is el kezdtek szekálni, ami miatt öngyilkossági kísérletem is volt és ezt a mai napig nem tudja senki, a családomból.
Egyszerűen történhetett volna az orruk előtt is, talán akkor sem veszik észre, mert minimálisan sem érdeklődtek soha a lelkiállapotom felől.
Hogyan tudnám ezen túl tenni magam?
Az a baj, hogy a családommal nem tudom megszakítani a kapcsolatot, mert szeretem Őket.
Egyszerűen a kiskori emlékeim miatt, annyira kötődöm anyukámhoz, hogy még ma is megtennék érte szinte bármit.
Csak az a baj, hogy az a személy már nem létezik, annyiszor szembe köpte már az egykori énjét.
Pszichológusnál és csoportterápiáján is voltam már a problémáimmal.
Az a “baj”, hogy túl normálisnak találnak, meg például csoportterápián a többiek sokkal súlyosabb gondokkal küzdöttek tényleg.
Meg az nem sok mindenre jó, ha egyoldalúan szidok egy olyan személyt akit a pszichológus nem is ismer, nem tud róla semmit, meg nagyon komolytalannak is érezném, így nem tudok ezekről annyira beszélni.
Amúgy valamennyire segítettek a terápiák, de az a baj, hogy random előjönnek emlékek, amik nagyon rosszul érintenek. És ezek mindenféle szituációban jönnek és pár másodpercig vagyok “rosszul” tőlük, de olyankor amikor van sokkal hosszabbnak tűnik, szinte végtelennek.
válasza:
válasza:Konkrétan olyan dolgokat amiket anyám megengedett, a barátja hip-hop, már nem.
Olyan büntetéseket vezetett be hirtelen, melyek felborították a szociális életemet, barátok nélkül maradtam... Ilyen büntetések én azelőtt nem volt részem. Teljes mértékben átvette a nevelését felett az irányítást, az Ő szabályi léptek hatályba, anyám addig működő, általam ismert szabályai pedig hatályon kívül lettek helyezve.
Folyamatosan veszekedett is velem, de nem volt kompromisszum kész.
Ezeket tény és való, hogy én is rosszul kezeltem, de én voltam a gyerek, Ő meg a felnőtt.
Amikor eljutunk oda, hogy elfogadtam, hogy Ő a főnök, akkor volt hogy éppen generált egy veszekedést, amit én maximálisan elkerülni próbáltam, de megtalálta hogy mibe kössön bele.
Ha szándékosan arra az álláspontra váltottam, amit Ő képviselt, hogy ne legyen veszekedés, akkor Ő álláspontot váltott.
Ha elmenekültem a szobámba, a veszekedés elől, akkor utánam jött és akár órákig szekált, de mindennel baja volt amit mondtam.
Itt a dominancia volt a lényeg a részéről... Ha csendben maradtam tiszteletlen voltam, ha megszólaltam feleseltem.
És ez ment minden nap.
válasza:Mivel nem irtál bővebben arról mi is történt veletek ezért sokan úgy gondolják, hogy ez túl van reagálva. Ez nem vicces, igazán komoly dolog. Nekem is van ebben tapasztalatom. Mondjuk mai napig pánikbeteg vagyok, szorongásos éveken át hiába kezeltek. Nem az a lényeg, hanem az, hogy neked kell ezt lezárnod magadban amennyire lehet nem törődni ezzel, nekem is mindig eszembe jutnak a dolgok de nem lehet mit tenni, vedd úgy, hogy gazdagodtál némi tapasztalattal, aki rossz hatással van rád azt hagyni kell hiába fontos vagy kötődsz hozzá érzelmileg mert az sincs rendben ha minden alkalommal elkeseredsz miatta.
Az én anyám pl elhagyott egy teljes évre magamra mert elment az új pasijával és engem akkor engedtek ki a korházból vérnyomás miatt, akkor jött ki stb és megkérte az orvos, hogy ne hagyjon magamra még az elején sokáig mert bármi baj lehet mivel elájúltam és komoly gondok voltak belőle, csúnyán elestem és utánna neurológián voltam mert nem tudtam stabilan járni egy jó hétig. Erre ő megfogta magát és lelépett és a pasijánál volt, akkor volt a szülinapom is. Egyedül lettem volna ha nincs velem a barátom. Mondjuk anyám nagyon váltogatta a barátjait és mindig alkalmazkodtam de gyakran megaláztak meg egyéb kellemes dolgok...az egyiktől megkaptam, hogy nyomorék vagyok mert beteg vagyok anyám meg tette hogy nem hallja. Szóval igen is vannak olyanok akik nem reagálják túl. Nekem még nincs lehetőségem elszakadni viszont ha te teheted akkor tedd meg.
A lényeg, hogy mondhatnak amit akarnak miután te már a saját lábadra tudsz állni.
A család meg...nálam is pont ilyen, igazából én voltam az a gyerek a családból aki mindig utolsó maradt a szemükben.
Nem tudom miért van igy főleg azoknál akik semmi rosszat nem tettek azért, hogy ezt kapják.
Amúgy meg az a pasi akinek 2 nője volt mégis elvált s a gyerekei is utálják ott...van valami gáz. Itt is volt, végűl anyám hazaballagott mert a pasi kb lábtörlőként használta és elvakult a szerelemtől két éven át...most jött rá, de már van új pasija. 😅
Az exe is mindd mutatta a szépet de a végén ugyis lebukik majd valahogy az összes aki ilyen...
válasza: válasza: válasza:én megértelek, Kérdező. Nem szeretted az ürgét, zavart. De most már külön élsz,el kellene engedni. Apuka? vele mi van? Az eddigi terápiák nem segítettek, hogy elengedd ezt. Lehet, hogy egyedül kell megbirkóznod vele. Anyukád meg egy kicsit szintén engedd el - éljen vele, ha úgy akarja.
"Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat." (József Attila)
Ezek a rossz életélmények a tudat alatt vannak. Ha tudatosítod - a sötétből a fényre hozod, elvesztik pusztító hatásukat. Szomorú emlék marad, de nem bánt már. Ezt csinálja a pszichoterápia, tudatosítja. Próbáld meg egyedül - írjál (tollal, papírra, füzetbe) írd ki magadból!!!! Azután semmisítsd meg, nem kell másnak olvasni, viszont "kint " lesz, nem bent a tudat alatt.
válasza: válasza:Iszonyat rondán tudnak viselkedni egyesek. Komolyan...
Amig nem élték át, hogy milyen nem is érdemes mást ezzel letorkolni.
Nagyon is komoly dolog és nagyon el tudja rontani az ember életét hosszútávom nem beszélve a folytonos stressz eredményeiről.
Soha nem lesz az az ember ugyan az aki volt és még vannak itt ugyan olyan "rendes" emberek akik effektiv még hibáztatják is. Mi ez a gyerekgyűlölet? Csak a szülőknek lehet igaza vagy hogy is megy ez?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!