Évek után még mindig rosszul érzem magam az anyám abortusza miatt. Hogy kellene állnom ehhez a témához?

Nincs mit beismerni, lévén az abortusz nem gyilkosság és akkor sem lesz az, ha még 3x újraszületsz. Te nyugodtan tarthatod annak, egyéni szoc.problemád, de ne akard már a saját véleményed, - ami köszönőviszonyban sincs a valósággal, tényekkel, törvénnyel, biológiával - másokra erőltetni és számon kérni rajtuk. Te higgy, amit akarsz, ennyi.

Továbbra sem lehet valamit, ami meg sem született, megölni.

Minden nőnek joga van a saját teste és az egyetlen élete felett dönteni, bármennyire is fáj ez egyeseknek. Márpedig egészen addig, míg az embrió a nő testét használja a fejlődéshez, tőle vonja el a táplálékokat, amire szüksége van, 9 hónapig benne növekszik, addig igen is a nő dönt, vége a történetnek. Védekezés mellett is teherbe lehet esni, ami abszolút 100%-ig a nem kívánt terhesség kategória. Továbbá emberek vagyunk, mindenki hibázhat, van aki olyan peches, hogy egyetlen nem védekezés miatt teherbe esik, kötve hiszem, hogy egy ilyen nőt azzal kellene élete végéig büntetni, hogy egy nem kívánt gyereket erőszakolunk rá.

Az meg no komment, hogy valaki szerint egy fejletlen, magától lélegezni képtelen, fájdalmat nem érző, tudat nélküli embrió előrébb való egy már megszületett, érző, vágyakkal rendelkező embernél! 🤦🏻‍♀️

Soha a büdös életben nem fog egy tudattalan embrió meglévő emberi életek felett dönteni! Minek előbb elfogadják ezt a bigott nagy abellenesek, annál jobb. És soha nem lesz egy lapon említhető egy 6-7 hetes embrió egy megszületett emberrel. Ha annyira egyenlő lenne, képes lenne magától pl lélegezni a nő méhén kívül, sőt mi több, nem is kellene az életben maradáshoz más ember szervezetét használnia!

De ők már valakik. A 90 éves szomszéd 90 év alatt barátokat szerzett, szeretett, veszített, van kedvenc étele, van kedvenc színe.

Viszont ha az én testemet akarná használni az életben maradáshoz... sajnálom. Jobban, mint egy tudattallan sejtcsomót, mert ember, de nem áldozom be senkiért magam.

95

De hiába, ha csak egy üres, akár lélegezni képtelen nagy rakás sejthalmaz.

Nézd, anyukámnak 50 évesen agyi aneurizmája volt. Ez úgy nézett ki, hogy egy nap elkezdett fájni a feje, lefeküdt pihenni, elvesztette az eszméletét. Jött a mentő, bevitték a kórházba. Nem sokat értettem abból, amit az orvos mondott, megkérdeztem úgy, ahogy értem. Nem fogok tudni soha többé beszélgetni az anyukámmal? Sehogy nem tudunk kommunikálni? Szomorúan mondta, hogy nem. Majd megkérdezte, milyen gyógyszerekre allergiás.

Ezen a ponton nem értettem, ez miért fontos. Ha anya nincs ott, kómában fekszik, nem tudok vele beszélni, akkor kit érdekel, mire allergiás? Akkor ő már nem létezik. És ezt nem gonoszan mondom, a mai napig őt szeretem a világon a legjobban, de amikor az agya elment, akkor az, amitől ő volt az, aki, az is eltűnt. A teste még egy hétig működött. Nem ébredt fel soha többé.

Úgyhogy szerintem aki "agyilag" nincs itt, az nincs itt. Ez nem jelenti azt, hogy minden vegetatív állapotban lévőt le kell kapcsolni a gépről, döntse el mindenki a saját szerette sorsát, aki meg tud, az még életében közölje valakivel, mit szeretne.

De mindennek semmi köze az abortuszhoz. Mert ezek az emberek gépekhez vannak kötve, és nem más emberekhez.

Egy ember évtizedek alatt szerzett tapasztalatait egy magzattal összehasonlítani... az én szememben ez sérti az emberi élet szentségét.

99!

Még van a halálozási statisztika is? Hogy hány szülő nő hal bele a szülésbe, illetve hany újszülött a születésbe? Csecsemő halálozási arány ?