Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit csinálnátok a helyemben?

Mit csinálnátok a helyemben?

Figyelt kérdés
21 éves végzős egyetemista lány vagyok. Mindig a tipikus "jó gyerek" voltam, aki jól tanul, szófogadó, rendes, kedves, szorgalmas, ambíciózus stb., de most teljesen szét vagyok esve. Már utálom az egész életemet, nem érdekel semmi, nincsen senkim és nem motivál semmi. Az egyetem sem megy, azt érzem, hogy egyszerűen beleőrülök és nem vagyok képes teljesíteni ezt a félévet. Éppen csak egy hónap telt el, de már most nem mentem be csomó órámra és nem teljesítettem a követelményeket, mert egyszerűen nem vagyok rá képes. Nem tudok koncentrálni, nem tudok megjegyezni semmit sem, nem tudok tanulni sem és már szakdolgozatot is kellen írnom, de lövésem nincsen az egészről. Először azt hittem, hogy csak egy gyors mélypont, megijedtem, ami az utolsó évben normális és majd túllendülök rajta, de minden egyes napot így élek meg. Minden reggel hányingerrel kelek, görcsbe rándul a gyomrom, fáj a fejem és rengeteget sírok, stresszelek, idegeskedek, szorongok. Abba szeretném hagyni az egyetemet, passzív félévre szeretnék menni (meghagyva a lehetőségét annak, hogy később még megpróbáljam újra). Viszont ezt sem tudom megbeszélni normálisan senkivel sem, pedig nem ártana, főként a szüleimmel (értelemszerűen hozzájuk mennék haza, a segítségükre és támogatásukra szorulnék). Viszont ők egyáltalán nem értik meg a helyzetem (pedig ők is látják és tapasztalják, hogy mi van velem), szerintük ez csak hiszti, megijedtem, normális(?!?!?!?) és majd lesz valami. Egyetemre pedig járni kell, mert nem lesz belőled senki, ez a minimum, ez a két félév már semmi, fél lábon is meg lehet csinálni és ilyenek. Valójában abszolút nem is érdekli őket, hogy mi van velem, kb. 2 másodpercig képesek figyelni arra, amit mondok és kész. A "barátaim" kb. ugyanez a kategória. Úgyhogy senkivel sem tudok megbeszélni semmit, senkitől sem tudok segítséget vagy tanácsot kérni, senki nem támogat semmiben, sokan csak kihasználnak stb., stb. és szerintem már részben ettől is kezdtem besokkallni. Nem tudom így mit csináljak, mert egyik megoldás rosszabbnak tűnik mint a másik, azt érzem, hogy kb. mindkettőbe belahalnék.
okt. 10. 00:11
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
78%
"Mindig a tipikus "jó gyerek" voltam, aki jól tanul, szófogadó, rendes, kedves, szorgalmas, ambíciózus stb., de most teljesen szét vagyok esve." Mi változott?
okt. 10. 00:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:
Leírtam a kérdésben, kb. minden.
okt. 10. 00:25
 3/12 anonim ***** válasza:
93%
semmi baj.ki fogsz lábalni belőle, de passziválj most és pihenj, mielőtt idegösszeomlásod lesz. anyádéknak utólag mondd el, hogy kihagysz fél évet és higgyék el jobb igy, mintha a pszichiátriára kerülnél.
okt. 10. 00:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
18%

Véleményem szerint, neked egy pali kellene (hogy szerelmes legyél), az tudna átlendíteni a dolgokon. Szíved mélyen vágysz egy romantikus párkapcsolatra... igaz e? :)


Kitartást!

okt. 10. 00:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim válasza:
37%
Egyáltalán nem igaz, hogy csak akkor lesz belőled valaki ha diplomád van. Nem a szüleid fogják végig élni a saját életed, ahogy a barátaid sem. Ha te úgy érzed venni akarsz egy nagy levegőt és megkeresni a boldogságod alapját akkor tedd azt. Az élet még rengeteg irányba elfog sodorni, de ez a te életed, senki másé! Ha szükséged van arra hogy levegőhöz juss, akkor halaszd el ezt a fél évet, ülj fel egy vonatra és menj ahova menni szeretnél. Világ életedben jó gyerek voltál, valószínűleg a szüleidet nézve karrierista is, épp ezért valószínűleg nem ismerkedtél, szórakoztál( ezalatt nem feltétlenül bulizást értek) Szóval pótold be azt, ami úgy érzed kimaradt. Csukd be a szemed és kérdezd meg magadtól. Mire van nekem szükségem? És tedd azt amit a szíved diktál ❤️
okt. 10. 00:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
100%

Annak, hogy miért pont utolsó félévben van ez sem ártana utánamenni, pl. pszichológus segítségével, lehet, hogy rejtett félelem vagy bármi.

Ne akarj senkinek megfelelni.

Jaa és - véleményem szerint - "ne keress fiút mindenáron", jöjjön amikor jönnie kell, (az ideiglenes "rózsaszín köd effektus") nem biztos hogy megoldás lenne.

okt. 10. 00:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
100%

Ne izgulj. A lányom is hasonló cipőben járt. Ő csúszott két félévet. Azóta lediplomázott. Magától rájött, hogy nem érdemes görcsölni.

Sok sikert.

okt. 10. 03:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonymousreview60 ***** válasza:
89%

1. Te kiégés/pánikbetegség tüneteit mutatod (de nem vagy az) a stressz miatt. Keress fel egy pszichoterapeutát! 5 találkozón belül kiderül, hogy érdemes-e most a képzést folytatni vagy szünetet kell tartani.

2. Ha passzív évre mész, akkor sportolj sokat és dolgozz, de utazz is alatta! Az sem bűn, ha a szakdolgozatra készülsz kicsit, de nem nagyon.

3. A szüleid érzéketlenek veled szemben (pl. mert ők jobban bírják a stresszt, és nem értik, nem akarják érteni, ha a porontyuk nem. Sok szülő ezt a "fél làbon is kibírod"-ot bírja csak megereszteni, mert nem járt egyetemre vagy nem tud jobbat. Sokszor tényleg ki lehet bírni, de nem mindig.

4. Passzív félév: Jobb holnapután egy jeles diploma, mint holnap egy jó/közepes. Nagyobb önbizalommal kezded sz első munkát.

5. Segíthet a szerelem, de az azzal járó logisztika, alkalmazkodás most inkább egy plusz stresszfaktor lenne.

okt. 10. 06:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
100%

Nekem is volt ilyen mélypontom az egyetem alatt. Félév közepén jött nekem is. A könnyebb tárgyakat megcsináltam, hogy legyen némi kreditem, ami nem ment, azt hagytam. Aztán passziváltam egy félévet, addig dolgoztam, aztán újult erővel tértem vissza. Sokat jelent az, ha legalább egy kis ideig kiszakadsz a mókuskerékből és valami mást csinálsz. Vegyél vissza a tempóból, ha nem bírod. Egy-két félév csúszás még nem a világvége. :)

A szüleid talán nem értenék meg elsőre (én is voltam itthon mindenféle hülye amikor passziváltam- merthogy úgyse fogok visszamenni, minek hagyom abba amikor benne vagyok, utána sokkal rosszabb lesz, stb), de szerintem ha látják majd hogy kiegyensúlyozottabb és jobb kedvű leszel, támogatni fognak.

Kitartást, Kérdező! :)

okt. 10. 08:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:

Kedves Kérdező!

Az első vagyok.

Azt hiszem, nem értetted a kérdésemet. Azt értem, hogy a hangulatodban, a viselkedésedben mi változott, de arra lettem volna kíváncsi, hogy mi váltotta ki ezt a belső változást. Mi a külső oka? Mi változott az életedben, körülményeidben?

Új tanár van az egyetemen, akinek nem vagy rokonszenves? Nehezebbek a tantárgyak ebben a félévben? Vagy megtudtad, hogy nehezebb elhelyezkedni ezzel a végzettséggel, mint gondoltad? Ilyesmikre gondoltam, és erről semmit nem írtál, pedig ez lenne a lényeg, ha tudnám, hogy mi változott, akkor talán tudnék tanácsot adni.

okt. 10. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!