Hogyan fogadnátok ha a gyereketek ki szeretne költözni külföldre?

Gyerekként is vonzott mindig Ausztrália. Tudtam, hogy egyszer én ott fogok él, dolgozni. Középiskola után, itthon fogorvosként diplomát szereztem. Majd Ausztráliában nyelviskolába jelentkeztem. Fel is vettek. Hihetetlenül nehéz volt az elválás a szülőktől. De tudtam, hogy mi a célom, és ez ezzel jár. A szüleim mindig is támogattak mindenben. Majd Ausztráliában hitelesíttettem a diplomámat. Mivel akkor hiányszakma volt ott a fogorvos, így "könnyebb" volt az ottani letelepedés és nem csak tanuló vízummal maradhattam ott. Megkaptam az ottani állampolgárságot is. Az első 7 évben egyszer sem tudtam hazajönni. A szüleim látogattak meg minden év karácsonyán. Miután a nagyszüleim meghaltak. A szüleim otthon eladtak mindent, és ők is kiköltöztek Ausztráliába. Ők is itt dolgoznak, itt élnek. Én itt ismerkedtem meg a férjemmel, van egy közös gyerekünk. Szóval, ha majd idővel odakerül a fiunk, hogy máshol szeretne majd élni, maximálisan támogatni fogom, még ha nehéz is.

Nem örülnék, de teljes mértékben megérteném, így természetesen nem állnék az útjába.

Megjártam külföldet és a nővérem is. 10 és 8 évet voltunk, végül hazajöttünk. A szüleink nem örültek h messze vagyunk, de a boldogulásunknak örültek. Nekem segített felnőni a kinti élet, a munka, hogy magamat tartottam el. Szerintem ez a normális. Én is támogatnám ha a gyerekem menni akarna.