Hogyan tereljem el a figyelmemet arról, hogy egyszer elveszítem anyukámat?

Mostanában sokszor eszembe jut. Mindig sírok, ha belegondolok, de annyira, hogy abba hagyni sem tudom a sírást. Én nem tudom, hogy fogok anyukám nélkül élni tovább. Szeretnék én is családot, de úgy érzem, ha anya nem lesz többé én belehalok, akkor is, ha 50 éves leszek vagy bármennyi. Nem élném túl a fájdalmat, mindig az jutna eszembe, hogy mennyi mindent megtett értem, féltett, óvott gyerekkoromban és nagyon szeretett. Annyira fájdalmas lesz visszagondolni a jó élményekre is vele, márpedig tuti azok jönnének elő.

Azt kívánom, bárcsak ne kéne megtapasztalnom, hogy milyen elveszíteni anyut, és tudom, hogy még nagyon sok időt tölthetünk együtt, ha szerencsénk van és természetes úton megy majd el, mert most még csak 43 én meg 16. De akkor is annyira félek és mostanában sírva is alszok el emiatt, mert képtelen leszek utána élni. És minél több élményt átélek vele, annál nehezebb lesz majd elengedni és annál jobban fog majd fájni, ha elmegy. Most is tudom, hogy a konyhában főz és bármikor odamehetek, láthatom,megölelhetem, beszélhetek vele, és iszonyatos fájdalommal tölt el, hogy ez nem mindig lesz így és már megint sírok is :(. Én nem tudom, hogy lépjek túl ezen a gondolaton, de így nem tudom élvezni az életet, ha mindig csak a halálon jár az eszem. Hogyan felejtsem el ezt a gondolatot?