Hogyan tudnám leállítani szépszóval a könnyen sértődő mostohaanyámat, hogy az egy hetes száraz maradékokat ne rám sózza?

Hétközben itthon vagyok, hétvégén a barátomnál a szomszéd városban. Mostohaanyám állandóan befőz, ami egész hétre kitart, és már fordul ki a számból a kaja mikor a szombat-vasárnapi ételt eszem még pénteken is.

Ha szólunk neki hogy ne főzzön ennyi adagot akkor meg áll a bál, hisztizik, utána meg van sértődve, mint egy 5 éves. Ezért inkább hallgatunk, aztán konyhamalac módjára rám van sózva a hetes maradék. Még akkor is, ha hétközben főz, azt apám kapja, én a friss ételből nem látok semmit míg a szombati el nem fogy.

Volt hogy hétközben főztem, úgy hogy volt még kaja hétvégéről, akkor is kiverte a cirkuszt, hogy így csak a kukába megy a kaja, meg pazarlom a drága hozzávalókat (egy paprikás krumplit csináltam, abba azért nem kell annyi alapanyag szerintem).

A legrosszabb, hogy sokszor van, mikor pénteken se fogy el az étel, akkor elküldeti velem, hogy majd mi a barátommal megesszük. De barátomnak sem kell, mert nem vagyunk rászorulva, szoktam főzni hétvégén annyit, amennyi nekünk elég, és van hogy hétfőre is hozok haza egy keveset, de akkor is megy a cirkusz, hogy így az ő kajája nem fogy. Friss ételt sose küld, csak több naposat.

Volt hogy munkahelyemre be akart küldeni süteményt, ami olyan kemény és száraz volt már mint a kő. És még ő volt megsértődve mikor nem vittem be, hogy ő csak azt akarta hogy bent is megkóstolják, milyen lusta vagyok hogy nem vittem be stb. Érdekes, frissen sose küld semmit 😂

Sajnos idén terveztem a költözést tőlük, de a járvány közbeszólt, így együtt kell még élnünk, de hogy lehetne neki szólni, hogy legalább ne küldje el nekünk a többnapos maradékokat , úgy hogy ne legyen sértődés a vége?