Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit a szüleid mondtak Neked?

K*va leszel a Rákóczi téren, annak nem kell tudnia a matematikát (megjegyzem, itt négyest mertem hazavinni).

Senki nem lesz belőled (mert zenész szeretnék lenni).

Dagadt vagy (nem vagyok dagadt, sőt mindenki más rajta kívül azt mondja, hogy fogytam).

Ezeken kívül előfordult olyan is, hogy egy hétig nem szólt hozzám, de ha mégis akkor is üvöltve. És akkor már a fizikai részéről ne is beszéljünk...

Anyám mesélte, hogy neki az anyja sokszor a fejéhez vágta, hogy biztos elcserélték a kórházban, mert ő nem szülhetett ilyen gyereket, meg hogy nélküle a híd alatt nőtt volna fel. A bácsikámat gyerekként volt, hogy késsel kergette. A nagypapámat, aki műlábú volt a háború miatt, mások előtt lenyomorékozta (a nagymamám). Velem kevésbé volt rossz, nem tudom, hogy mi miatt, bár a híd alatti dolgot én is megkaptam. Nem bánom, hogy meghalt.

Nekem az anyám nagynénje okozott sok fájdalmat. Van egy ikertesóm, aki születésétől fogva enyhén szellemi fogyatékos. Amióta az eszemet tudom, helyezte rám a nyomást, hogy mennyire vigyáznom kell a tesómra. Azt érték

86-os vagyok.

Azt érte el vele, hogy féltem az öcsémtől, mikor lesz valami rohama, ezért állítólag hétévesen előálltam az intézettel. Meg hogy a tesóm azért ilyen, mert miattam kevés táplálekhoz jutott magzatként. Aztán amikor ezeket már kikértem magamnak, azzal jött, hogy arra játszom, hogy ő és a tesóm minél hamarabb meghaljanak.

Tavaly halt meg (anyám nagynénje), temetésre sem mentem el.