Hogyan lehet ezt feldolgozni? Titeket milyen lelki és fizikai bántalmazás ért?

Kedves Kérdező!

Először is ne add fel. MINDIG van remény.

Bár engem ennyire durva dolgok nem értek, én inkább lelki terrort éltem át. Az anyukám nekem alkoholista volt, és mentálisan beteg. Sokszor én kapartam össze 11-2 évesen a hányásából, én tettem fel az ágyra. Ha megkértem, hogy készítsen nekem ebédet az volt a válasz, hogy nincs kedve. Meglopott, eladta az ékszereimet, a pénztárcámból lopta ki a pénzt. Eközben van egy mentálisan beteg tesóm, aki szétverte a berendezést, mindenki alkalmazkodik hozzá. Itthon semmiről sem lehetett beszélni, szinte minden ilyet a szőnyeg alá sepertünk.

Nő létemre én cipekedtem vasat, fát, mert a fiútesóimban annyi nem volt, hogy segítsenek. MInden nap a tesómra keltem, hogy zörög, rohangál a házban. Pluszban mikor nagymamám haldoklott, egyik tesóm sem segített az ápolásában, pedig nagyi etetésre szorult, stb. és volt, hogy egyedül vittem kórházba, mert tesóm kijelentette, hogy nem segít.

Ezek a dolgok odáig vezettek, hogy volt, hogy egy hét alatt 8 kilót fogytam, nem mertem emberek közé menni, remegtem, hánytam minden reggel.

Gimnázium után 2 évig OTTHON MARADTAM, mert nem mertem kimenni a házból.

Számtalan dokit megjártam. MOST is járok.

Tudod mi segített? A remény. Nem adom fel. Most is nagyon rosszul vagyok, de tudom, hogy lesz jobb. Anno vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem az egyetemet, és lediplomáztam.:) NEm volt könnyű, de megcsináltam.

Lehet elsiklottam, akkor ne haragudj, de velük élsz, vagy külön? Ha velük, akkor mindenképp el kell költözni, ha lehet. Új élet. Akár koli, bármi.

Illetve erős vagy, aki ilyeneken átmegy, és nem adja fel, erős ember. Tudom, hogy nehéz a múlttal együtt élni, sosem lesz könnyű. De te erős ember vagy, találd meg az életben a boldogságot. Nekem az, ha segítek másokon. Most a Covid miatt ez nem jön össze, de ha vége van akkor szeretnék.

És lehet, hogy a sok rossz örökkévalóságnak tűnik, nekem is, de egyszer jobb lesz.