Mit lehetne tenni azért, hogy lelki sérült szülők ne tegyék tönkre a gyerekeik életét ? Van egy javaslatom.

Még mindig nem érted.

Szerinted lehet úgy gyereket nevelni, hogy 45-50 gondozottra jut egy szakember? Vagy 100-ra?

Oviba, suliba nem jártál? Nem vetted észre, hogy a fiatal pedagógus lelkes, gyerekszerető, 50 felett meg kiégettek?

Úgy osztod az észt a gyereknevelesről, hogy nincs gyereked, és a szülői mintád is pocsék. De hidd el, hogy egy gyereknek idő kell, figyelem, türelem, családi minta, példamutatás, és az, hogy 0-24 tudjon fordulni valakihez. Egy leterhelt, kiégett, alulfizetett állami alkalmazott annyira nem fogja ezt megadni.

Ez még így gondolatkísérletnek is gyenge.

Akkor már több értelme lenne, ha etika és hittan helyett családtervezés óra lenne. Fogamzásgátlás, terhesség, kisdedgondozás, pszichológiai alapismeretek, testbeszéd, randik, párkapcsolati dinamika, stb.

#26:

Nem rossz gondolat. Egy idősebb, atyai jóbarát, aki megfelelő apa minta, akivel tudsz őszintén beszélgetni férfidolgokról. Sokat segítene.

Kedves Kérdező!

2-es válaszoló vagyok. Ahogy előttem írta egy válaszoló, egy pedagógusra rengeteg gyerek jut egy nevelőotthonban. Ezeknek a szakembereknek általában van saját családjuk, úgyhogy bármennyire szeretik a gyerekeket, nem tudják azt az űrt pótolni, amit kellene egy szülők nélkül nevelkedő gyermek számára, aki ugye egy a sok közül adott intézményben. Ha pedig a nevelőszülőséget vesszük figyelembe, általában olyanoknak adnak ki gyereket, akiknek van saját, mert azoknak van gyakorlatuk. Pedig evidens, hogy nem fogja úgy szeretni, ahogyan a sajátját. Rosszabb esetben a pénzkeresési forrást látja a nevelt gyerekében. Én ismerek két olyan lányt, akiket kisemmiztek a nevelőszüleik. Megvettek nekik házat, egy összegből, amit arra kellett fordítani, aztán eladták és elköltötték a pénzt, úgyhogy szegény gyerekek ugyanúgy a semmiről indultak, mintha nem is kapták volna állam bácsitól azt a támogatást. Még ha olyan házaspárnak adnak ki gyereket, akinek nincs saját gyermekük, akkor is változhat a felállás, ha születik egy. Nem biztos, hogy a fogadott gyerek ugyanolyan kedves marad számukra.

A gyereknevelést úgymond IQ-hoz kéne kötni. Támogatnám az ilyen rendszert, azért mert hiába vizsgálod ki előre az embereket, az nem mutatkozik meg milyen lesz valójában. Apám is csak akkor lett amatőr alkoholista, amikor 12-13 éves lehettem, nem egész életében volt az, most már profi.

És igen, probléma, hogy a szülő rosszul bánik a gyerekkel, mert utána a gyerek a sérelmeiért rosszul bánik a társaival, esetleg beosztottjaival és a saját gyerekeivel is, arról nem is beszélve, hogy milyen fájdalmai, önbecsplése, bizonytalansága, negatív énképe lehet a szülei miatt.