Meddig normális egy szülőtől a kiabálás?

Semeddig nem "normális", ha egy szülő kiabál. Néha előfordul, hogy elszakad a cérna, hiszen emberek vagyunk, de a kiabálás nem számít nevelésnek, mivel tehetetlenséget és frusztrációt jelez.

Kicsit konkretizálnod kellene a dolgot, mert ennyiből nem lehet megállapítani, hogy lelki bántalmazásról van-e szó. Van-e valamilyen előzménye a kiabálásnak? Milyen gyakran történik? Milyen szavakat használ?...

Igazából lehet úgy is bántalmazni/bántani valakit, ha nem is kiabálnak vele sosem, meg lehet úgy is jó szülő valaki, ha relatíve gyakran kiabál.

Itt inkább a szülő személyisége a fontos. Vannak olyan emberek, akiknél gyorsan elszakad a cérna, kiabálnak, akár meggondolatlanul is, aztán miután lenyugodnak, átgondolják a helyzetet akkor bűntudatuk keletkezik és elnézést kérnek a korábbi mondataikért.

Meg vannak azok az emberek, akik még 30 év múlva is makacsan ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz és képesek ugyanazt a betanult demagóg, akár sértő szöveget elmondani évek távlatából is.

Mindenki kiabált már életében. Valaki nem bírja már idegekkel, és kiakad, egyik legjobb módja a feszültség levezetésnek. Ez teljesen normális.

Utána meg kell beszélni, hogy mi történt és higgadtan.

Ha érdekelnek ezek a dolgok "mentálisan", akkor 2 könyvet tudok ajánlani.

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt ​sors [link]

Ebből van hangoskönyv is.

Susan Forward: Mérgező szülők [link]

A kiabálás sohasem elfogadható. Persze, értjük, hogy elszakad a cérna, meg nehéz nap, meg akármi, de attól még nem oké a dolog.

Egy anyukas csoportban írta egyszer valaki, hogy huu ma egész nap zengett a ház, annyit ordított. És erre a reakció csak nevetés volt még többen írták, hogy náluk ugyanez. Pár éves gyerekek szüleirol van szó. Szerintem ez szomorú. Nekem is van egy kétéves kislányom, soha nem kiabaltunk vele, pedig nyilván tud alkotni.

#6

Folytsa magába? És a gyerek is tanulja meg, az érzelmeit magába kell folytania?

Én mentem a járművemmel az úton, hirtelen elém ugrott a semmiből egy gyerek. Tudod az ő szülei sem hittel az üvöltözésben. Szépen szóltak: Ottóka, figyelj jobbra, mert a feléd közeledő, tőled százszor nagyobb tömegű test hamarosan ütközni fog a te védtelen, törékeny testeddel, és lehet, hogy olyan fokozatú sérüléseket szenvedsz, amiből már nincs vissza út, nem tud senki meggyógyítani, mert szörnyet halsz, mi meg itt maradunk és nagyon szomorúak leszünk, és te sem játszhatsz többet Julcsi csúnyájával az oviban.

Ahelyett, hogy az apja erényesen ráüvöltött volna, ma nem lenne nyomorék a gyereke. A járműben keletkezett károkat a rendőrség a szülőkre varrta. A gyámügy meg jó néhányszor meglátogatta őket.

Tudod, a kiabálásnak több módja és hasznossága van. Azért, mert te úgy gondolod, hogy soha sem megoldás, attól még sokszor megoldás.

Nem kell ostobán elutasítani valamit, amitől te félsz, csak azért, mert nem tudod kezelni.

Az, hogy az ember kiakad és üvöltözik ugyan annyira természetes, mint amikor kacag.

De nyugodtan mutasd meg a gyereknek, hogy tilos felvállalni az érzelmeit és nyomorékot fogsz nevelni belőle, akár Ottóka, csak amíg Ottóka testi nyomorék, te lelki nyomorékot nevelsz majd a gyermekedből.

Nállam is ugyan ezvan

Ha már csinalok valamit es nem jo akkor kiabálás.

De utanna par percel anyum le nyugszik és meg beszéljük.

Bocsáss meg hogy nem tudtam segiteni.

Talán próbálj te is arra cèlozni hogy nyugodtan beszéljétek meg a dolgot

Még hozzátenném a 8-as válaszomhoz, hogy nyilván, kisgyerekekről lévén szó, hiába mondtad már el nekik százszor ugyanarra a szituációra, hogy nem szabad, és miért nem szabad, stb., ők még jó pár évig meg fogják ugyanazt csinálni, vagy megpróbálkozni ugyanazzal, de van, hogy van lehetőség magyarázni ott rögtön, és van, hogy nincs.

7-es, nagyon sajnálom azt, amit leírtál. :(

(Ettől függetlenül persze a kiabálás is negatívan hat a gyerekekre, de hogy mit csinál az, aki se nem kiabál, se nem csap oda - ezt nem pártolom -, azt nem tudom. Valahol mindenkinek le kell vezetnie a hirtelen fellépő feszültséget, bár lehet, hogy van, akinek elég például az, hogy összeszorítja a fogát.)