Mostantól beleállok az összes vitába. Jó lesz ez így nekem hosszútávon?

Jövőre végzek gimiben, tehát a szüleim tartanak el nagyrészt, de már nagykorú vagyok. Eddig egy csomó vitám volt anyámmal, aminek mindig az lett a vége, hogy ráhagytam. Kissé úgy érzem, hogy túlságosan is adok a véleményére, és folyton amiatt aggódok, hogy ő mit szól. Meg ugye nem akarok mártírkodást hallgatni, miszerint ő abban a hitben él, hogy utálom őt és azt akarom, hogy meghaljon. Emiatt soszor nem merek meglépni dolgokat, amiket évek óta nagyon szeretnék. Szinte jóváhagyást várok tőle, és ő is azt hiszi, hogy engedélyt kell kérnem bizonyos dolgokra. Szerintem ez már nagyon nem egészséges. Most arra jutottam, hogy kezdetnek tényszerűen közlöm vele, hogy mit akarok, és én azt meg is teszem. Természetesen ezt azokra a dolgokra értem, amik őt semmilyen szinten nem érintik, csak pusztán azért szól bele és próbál tiltani, mert neki nem tetszik. Tehát nyilván spontán házibulit nem rendezek, meg nem mondom azt, hogy csinálok valamit, ami neki nem tetszik, de azért fizesse már ki. De szerintem mostmár, ha az adott dolog nincs hatással az ő életére, akkor én azt igenis megcsinálom, ha tetszik, ha nem. Ebből nyilván vita lesz, de bele kéne állni. Ezúttal nem hagyom rá. Az akaratomat érvényesíteni fogom, ha az őt csak annyiban érinti, hogy nem tetszik neki, amúgy meg semmi egyéb ellenindok nincs. Úgy érzem meg kell húzni már a határokat a részemről.

Viszont nem tudom, hogy jó-e ha beleállok az ebből adódó vitákba. Eddig nem álltam bele, és nem annyira jó nekem így. Abba szinte biztos vagyok, hogy kirakni nem fog itthonról, mert az neki szégyen lenne mások előtt. A kapcsolatunk eddig sem volt túl rózsás, tehát nem aggódok, hogy emiatt lesz majd rossz. Javítani eddig sehogy sem tudtam, szóval amúgy lehet az kéne, hogy húzzak be saját határokat, hogy tudjunk úgy kommunikálni, hogy ne ő járjon elnyomni.

Szóval szerintetek jó ötlet beleállni az összes vitába?