Miért nem képes anyám vállalni a felelősséget, ha miatta elcsesződik valami?
Rendszeres probléma. Mondok neki valamit, nem hallgat rám, vagy engem akadályoz, elcsesződik az adott dolog, és rám hárítja a felelősséget, kiveri a hisztit, hogy miért őt hibáztatom. Basszus, azért mert ő kúrta el...
Pl még 18 éves korom előtt diákmunkát szerettem vállalni, de nem jött el velem számlát nyitni nekem, nélküle meg nem tehettem meg. Végül nem melóztam nyáron. Aztán elkezdett csesztetni, hogy üres szavak, hogy én dolgozni akarok, csak mondom, miért nem intéztem el magam mindent...
Vagy bizonyos indokból (nem írom le a felismerhetőség végett) egy bizonyos visszaigényelt összegnek kellett volna érkeznie a számlájára (nyilván miattam), mert szintén nem intézhettem magamnak, mert kiskorú voltam. Ő meg nem szólt, hogy amúgy kurvára nem érkezett meg, és aztán külön procedúra volt intézni újra. És még ő volt ki, hogy ő ezt nem tudta, meg miért nem kérdezgettem sűrűbben, hogy mizu... Hát basszus, mondtam neki, hogy figyeljen, ha meg rákérdeztem sűrűbben akkor mindig szájhúzás volt belőle...
Vagy amikor volt iskolai vizsgálat, és elküldtek szemészetre, én rögtön írtam anyámnak, hogy mi van, erre letudta annyival, hogy nem kéne annyit telózni. Mire fél év múlva eljutottunk oda, hogy szemüvegem lett, nagyba előadta magát mindenikek, családtagoknak, szemészeten, még nekem is, hogy én nem szóltam neki... Pedig de, rögtön a vizsgálat után, csak hát leszarta.
Vagy a fülem szintén főleg az ő ostobasága miatt van bedagadva. A porcban lévő fülbevalóm mellett megjelent egy picike dudor, ezért én ki akartam cserélni a fülbevalót orvosi fémre, de azt csak rendelni lehetett volna. Kifizettem volna én meg minden, de ő maradi ember lévén fóbiás az ilyenektől, ezért nem hagyta, rámtukmálta, hogy inkább legyen ezüst fülbevaló. Jó belementem, mert kevésbé tűnt vészesnek, mint ami előtte volt, de a helyzet rosszabb lett. Én ki akartam venni inkább még az elején, és hagyni hogy összeforrjon a lyuk, csak valaki nagyon hepciáskodott, hogy ő nem azért fizette a szúratást, hogy utána hagyjam összeforrni. Szóval a dudor rohadt nagy lett, két éve ott van, csak azért mert neki hepciáskodnia, meg okoskodnia kellett valamihez, amihez nem ért, és utána se néz. Aztán most adja a nagy aggódó szülőt, de ha mondom, hogy amúgy azt, ami ide vezetett, azt ő erőltette, akkor megsértődik, hogy mi az, hogy ő hibás ebben...
Komolyan, 50+-os felnőtt ember létére miért nem képes vállalni a felelősséget?
válasza:Szerintem nem hibátlan az anyukád, viszont te egy eléggé megkeseseredett, mindenbe hibát kereső és találó embernek tűnsz.
Hidd el, van akinek ennél sokkal rosszabb anyja van.
Ha nem tetszik, akkor törekedj arra, hogy te másmilyen legyél.
válasza: válasza:Hát basszus, szerintem nem megkeseredettség, ha feltűnik, hogy valaki elcsesz valamit/ráerőltet a másikra valamit, aztán ha rossz vége lesz, akkor a másikra tolja rá az egész felelősséget...
Az meg nem volt kérdés, hogy, felnőtt vagyok-e és hogy oldjam meg a más erőszakos hozzáállásából létrejött problémám. Az már meg van oldva. Különben sem ez volt a kérdés...
válasza:Gondolkozz még, hátha eszedbe jut még valami, amit elcseszett anyád. Te biztos tökéletes vagy.
Amúgy apád hol van? Ugyanolyan szülőd ő iis.
válasza:Egyrészt a legtöbb ember ilyen. A bocsánatkérés csak a filmekben meg sorozatokban működik egyébként senkitől nem hallottam még soha az életben azt hogy "sajnálom"
Tudod hogy ilyen, tanulj meg intézkedni a magad nevében.
Egyebként a füllbevalós dolog a te sarad. Én 16 évesen magamtól kilövettem a fülem. Sokáig gyulladt volt, akkori barátom mindig bele akadt, úgyhogy kiszedtem a francba a porcosat. Minek kellett volna ahhoz anyád áldása hogy ne hordj egy ékszert?
válasza:Anyád fél a felelősségtől. Nem tanulta meg/tanították meg neki ezt az alapvető funkciót. Az okát csak komolyabb beszélgetéssel lehet feltárni. Valószínűleg szeretne ilyen olyan dolgokat végezni, de fél attól, hogy elrontja, ezért későn kezd bele, ezért elromik a dolog vagy kellemetlen neki ez a dolog, hogy nem az ő közvetlen életébe tartozó dolgokat intézzen és kényelmesebb lustának lenni.
De a lényeg az, hogy itt a konkrét dolog nem fog kiderülni. Te annyit tehetsz, hogy indirekt módon helyezed őt nyomás alá. Azaz nem azt kérdezed, hogy megcsinálta-e már a számládat, hanem hogy mikor visz el téged számlát csináltatni. Ebben a helyzetben van lehetősége azt mondani, hogy ekkor-akkor, és nem feltétlenül derül ki, hogy elfelejtette/lesz@rta. ÉS utána viszonylag látványosan meg kell köszönni a dolgot neki. Ha ebből sok van, akkor ez egy megerősítés neki, és akkor idővel elkezd majd megfelelőbben viselkedni.
De az is lehet, hogy anyád csak szimplán lusta/önző, és azért sz@rja le a dolgaidat. Nem tudhatjuk.
Jó, a fülbevalós dologra ráfoghatjuk, hogy nagyjából az én hibám is. 🙂 Viszont nem tudjátok, hogy milyen ordibálásokat nyomott le akkoriban... Bizonyára az én hibám ez is, hogy nem akartam évekig azt hallgatni, hogy ő fizetett azért a lyukért, én meg csak úgy kiszedtem. Mert ő képes ezt évekig felhánytorgatni.
Azt, amikor annak a bizonyos összegnek kellett volna érkeznie, ott anyámnak semmi dolga nem volt vele, szinte mindent én intéztem el. Annyit kellett volna tenni, hogy figyeli, hogy mikor érkezik, illetve szólni, hogy hónapok óta semmi, és nem akkor izélni, hogy nincs meg, amikor már kéne.
A számlanyitásról meg annyit, hogy el tudtam volna intézni egyedül, amint 18 lettem el is intéztem. Viszont, amikor először aktuális lett a kérdés, akkor 16 voltam. Tudjátok, 18 alatt írásos szülői beleegyezés nélkül nem lehet. Most én hiába mentem volna el 16 évesen, ha anyám cseszik velem eljönni, akkor nem fogom tudni elintézni, mert kell az aláírása.
Szemüveget csináltatni, meg mégis mi a jó istenből mentem volna el egyedül, kb 17 évesen? Dolgozni nem tudtam nyaranta, mert valaki nem jött el velem számlát nyitni. Mert az egy dolog, hogy elmegyek, megnézik mizu van a szememmel, de nem lesz pár tízezer forintom kifizetni egy szemüveget.
Amúgy apám hol van..? Alkoholista. Ennyi, tőle nem várok értelmes megmozdulást. Lehetne, de minek, úgyse jönne össze, mert többször részeg, mint ahányzor nem.
Amúgy meg szerintem sokan nagyon félreértettek. Nem az a baj, hogy anyám elcsesz dolgokat. Az a baj, hogy utána úgy tesz, mintha azt igazából én csesztem volna el. Pl amit írtam is, szólok neki, hogy szemüveg kéne, ő letudja annyival üzenetben, hogy nem kéne annyit telózni, aztán fél év múlva amikor sürgős lesz a probléma, akkor úgy tesz, mintha én egy szóval sem említettem volna a dolgot, pedig de. Csak ezt nem lehet neki megmondani, mert rögtön mártírkodik, meg beállítja, hogy nem úgy volt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!