Ha a szüleid nem tudtak sosem anyagilag tàmogatni, hogy küzdötted fel magad?

#30 Valamit valamiért. Nekem ez belefért - ha én nem, akkor más teszi meg helyettem. Akkor meg már miért ne én keressek rajta? Nem vagyunk gyerekek.

Később kiderül, valóban megérte-e.

16 évesen elmentem diákmunkára, érettségi után gyárba több műszakba és hétvégente tanfolyamra jártam. Levelezőn elvégeztem egy főiskolát.

Diploma után leváltottam a gyári munkát egy irodaira és most rendszermérnökként dolgozok.

Én nagy felküzdésnek nem mondanám, de panaszkodnom se lehet.

Elcsesztem csomó időt vagy 5 évet feleslegesen egyetemen, amit nem is fejeztem be, céltalanul éltem. 27 évesen kezdtem dolgozni, most vagyok 32. Ez alatt fokozatosan alakítottam az életemet.

Csináltam jogsit, lett céges kocsim, nem kerestem kimagaslóan soha, de szoba bérléssel elég sokat félre tudtam tenni. Majd eljutottam az önálló albérletig.

Most pedig vettem egy lakást amit még fel kell újítanom, de legalább ezzel is léptem előre.

Soha nem leszek "sikeres" nem leszek "gazdag" mégis szerintem relatív jól élem az életem és mástól is hallottam már, hogy irigyli ahogy élek és hozzá állok a világhoz.

Informatikusnak tanultam. Az egyetemen az alapszakot fillérekből elvégeztem állami támogatású szakon, koliban élve. Már 21 évesen az 1. sikeres tanév vége után felvettek gyakornoknak és annyit kerestem diákmunkában, mint rengetegen alkalmazottként keresnek egész életükben. A gyakornok/diákmunka is olyan volt, hogy igazából csak bent kellett lenni az irodában, az idő nagy részében kb egyéni szabadfoglalkozás volt. (Pl hivatalosan 40 órát dolgoztam egy héten, abból ha 20-ban kellett valóban dolgozni, sokat mondtam.) Nyilván nem minden ilyen egyszerű persze, a szabadidőmben rengeteget tanultam különböző programnyelveket, sokezer órát beletettem ebbe.

Kicsit belustultam, 28 évesen még mindig az első munkahelyemen vagyok nettó 550 ezerért (pesti multi), de már 2 éve is utasítottam vissza 600 ezres fizetésű munkát, amikor itt csak 420-at kerestem. Ez itt elég kényelmes, mert viszonylag keveset kell dolgozni, bőven 40 óra alatt most is (bár az a hivatalos) és 1,5 éve home office-ban vagyok, tehát még bejárni sem kell dolgozni, csak küldik az elvégzendő melót. Van olyan tőlem fiatalabb ex-munkatársam, aki Londonba költözött ki átszámítva 2 millió forintos fizetésért és van olyan velem egykorú szintén ex-munkatársam, aki elkezdett kiberbiztonsággal foglalkozni és kapott egy nettó 1 millió feletti fizetésű munkát nem rég. Mostanában ezek miatt én is elkezdtem gondolkodni, hogy ideje lenne tovább lépni innen valamerre, ki kellene törnöm a langyos pocsolyából, mert nagyon belekényelmesedtem ebbe, pedig még lenne feljebb is.

#37 Próbáld meg. Csak nem nagy kéknél vagy? :D MO -n IT ban nagyon terület és cégfüggő a fizetés. Ugyan azért van hogy 2x eltérés is van csak a cég a különbség kb. Nyilván a légkör nagyon nem mindegy. Ez szokott a multik nagy problémája lenni. Belső kisded (emberi)játékok és a hajtás szétfeszíti belülről a céget, na meg az alkalmatlan vezetők. Aztán nem értik miért mennek el folyamatosan a kollégák.

Home office -t folyamatosan is tudni kell bírni.

550 nem rossz pláne ennyi évesen. Mások 20 év tapasztalattal nem kapnak ennyit multiknál, és vezető beosztásban. Azért becsüld meg ameddig nem találsz jobbat... :)