Hogyan lehet kezelni a veszekedő, de lelkiismeret furdalást okozó anyát az ünnepekkor?

Sosem volt igazán jó anya-lánya kapcsolatunk anyámmal, nagyon sok lelki sérülést és személyiségzavart köszönhetek neki, de az utóbbi pár hónapban elég csúnyán elharapódzott a viszony.

Itt van erről egy korábbi kérdésem:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

Röviden annyi a történet, hogy pár éve van együtt egy férfivel, akivel elég viharos a kapcsolatuk. Pár hónappal ezelőtt összevesztek, mert anyám fent volt valami randioldalon és ismerkedett, ezért rám írt a párja Messengeren, hogy elpanaszolja a sérelmeit, de kisregényeket írt konkrétan és ugyanazokat a problémákat hajtotta. Én erre nem nagyon tudtam mit reagálni, mégis én lettem a hibás anyám szemében, hogy én miért szólok bele az ő életébe, nem vagyok a gyereke többé. Másnap meg mintha mi sem történt volna, később sajnáltatta magát, hogy nem akarta, bocsássak meg, a gyereke vagyok. Utána ez megint lejátszódott egyszer, a szidás, utána pedig a bocsánatkérés.

Mondtam, hogy menjen el egy pszichiáterhez, de nem hajlandó, szerinte nincs semmi baja, szerinte én vagyok a nem normális, sőt, pár hete rám írt, hogy szerinte autista vagyok, azért szedek gyógyszert (pánikbetegségre szedek antidepit, ami nagy vonalakban neki köszönhető), de ha én nem is, akkor majd ha lesz gyerekem, az mindenképp autista lesz.

A problémám ezzel leginkább jelen helyzetben az, hogy én semmilyen kontaktot nem szeretnék már vele ezek után, nem is keressük egymást a hétköznapokban, nagyon jó ez így. Viszont nem sokára itt a szülinapom, itt van öcsém szülinapja, de ha más nem, akkor karácsonykor valószínű találkozni fogunk a családi, rokoni összejövetel miatt. Előre látom, hogy kezdődik majd megint a manipuláció, addig, amíg meg nem sajnálom. Ezért nem is akarom vele ezt az egészet megbeszélni, elmondani neki, hogy nem kívánom, hogy az életem része legyen, mert menne az átkozódás, utána meg a sírás, és ez így váltakozva. De érzem, hogy az sem megoldás, hogy nincs letisztázva és csak lebeg ez az egész, mégis nekem sokkal egyszerűbb kerülni vele mindenféle kommunikációt.

Az ajándékozás az meg megint egy másik kérdéskör... Én nem szívesen vennék neki semmit, viszont ha ő vesz, kicsit bunkóság nem elfogadni, ha már költött rá, (a pénzt természetesen elutasítanám), de nem akarom azt sem, hogy azt higgye, hogy minden rendben köztünk. Az egyenes kommunikáció viszont azt eredményezi, hogy ordít, őrjöng, utána meg manipulál, és kezdi elölről, ez pedig nekem nem hiányzik, még én érzem magam hibásnak utána, hogy nem akarok róla hallani.

Ti mit tennétek? Tartsam ezt a taktikát, hogy kerülöm, és próbáljam az ünnepeket is úgy alakítani, hogy akkor legyek ott, ha ő nem, vagy alkalomadtán mondjam meg neki, hogy ennyi volt? Annyi ultimátumot adnék maximum, hogy ha kezelteti magát, akkor lehet szó "újrakezdésről".

23/L