Nők, akik apa nélkül nőttetek fel, milyen mértékben hatott ki a felnőtt párkapcsolatotokra, hogy csonka családban nevelkedtetek? Hogyan sikerült meghaladni ezt a beidegződést?

Nem igazán érzem hátrányát annak,hogy nem volt.

Nem hinném,hogy jobban teljesítettem volna,csak mert 2 szülőm van egy helyen.

Annak jobban éreztem volna a hátrányát,ha anyukám nincs.A mai napig nagyon sokat számíthatunk egymásra mindenben akkor is,ha távol akkor is ha közel vagyunk egymáshoz.Ez pótolhatatlan.

Nem mondom,hogy valaki apja nem lehetne ilyen,de az enyém nem.Ehért nekem anya lett volna hátrány.

Én már nem hiszem, hogy igaz ez az elmélet.

Annyi mindent kapsz a tested infóiból (transzgenerációs ereget a DNS-hez kötődve) és előző életekből (lelkedhez kötődve), párhuzamos univerzumokbeli JELEN életeidből, a morfogenetikus mezőből, kultúrán át való programozásból, a FÖLD teremtési anomáliájából, leigázottságából adódó torzulásokból, hogy eltörpül mellette az első 2-3 év tapasztalata.

Valamenyit át tudsz írni, de az egész életedet nem teheted fel erre, és az eredmény se lesz a befektetett energiával arányos.

5 éves koromban elváltak a szüleim, utána ha 10x találkoztam apámmal 20 év alatt, szerintem sokat mondok.

A saját szerethetőségemmel kapcsolatban voltak kétségeim, amit csak később ismertem fel. Valamelyest érzelmileg távolságtartóbb voltam a párkapcsolataimban, de nem volt vészes. Nagyobb gond volt, hogy sokáig olyanokat választottam, akiknek nehezen megy a felesősségvállalás. Annyira nem mint az apámnak, de ahhoz eléggé, hogy legyen mire fognom, hogy én magam miért nem köteleződtem még el. Miután ezt felismertem, elengedtem.

Mára már működő házasságban élek, és várjuk az első kisbabánkat.

5 éves koromban elváltak a szüleim. Apám sose jött látogatni, néha suliból haza menet benéztem hozzá. Mindig bunkó volt, pl 7 évesesen szemüveges lettem, elmentem megmutatni a szemüvegem és mindenféle fogyatékos selejt g3cinek elhordott. Egy ilyen fogyatékos nem lehet a gyereke. Az ő családjában nincs szemüveges.

Később se változott a kapcsolatunk.

A felnőtt kapcsolataimra nem volt hatással. Egy kapcsolatom volt eddig ami még mindig tart.

Gyerekem nincs. Nem is lesz. Nem szeretem őket. Nem akarok szingli anya se lenni mint anyám... 2 munkahelyen gürizni hogy eltartsam a gyereket, mindent megvonni magamtól. Ez nem élet.

Volt időszak mikor a szülei hatására erőltette volna a gyerek témát a párom, de szerencsére nrm mentem bele. Valószínű akkor valóban követtem volna a szülői mintát, apám mintáját. Ott hagytam volna a gyerekkel együtt. Elmentem volna feketén dolgozni, gyerektartást se fizettem volna.

Gondolom emiatt majd leköcsögöznek, de őszintén így érzek.

Nem volt sem apám, sem nevelőapám, se semmilyen férfi minta körülöttem.

Házas vagyok, de baromi nehéz működtetni, mert irreális elvárásaim vannak, gyermeki módon idealizáltam a kapcsolatokat. A férjem szüleinek meg rossz a házassága, így abból se tudunk meríteni, legfeljebb azt, hogy mit ne tegyünk.

Szerintem az segít sokat, ha legalább az egyik félnek van egy jó szülői mintája, vagy volt egy jó apa figura az életében, ha nem is az igazi.