Egy anyának nem fontos, hogy a gyerekével hosszútávon milyen a kapcsolata?

Ez azon múlik, hogy ő úgy látszik, ilyen személyiség. Könnyen sértődik, akkor meggondolatlanul vagdalkozik, aztán napokig duzzog, és utána pedig elfelejti.

De csak nem veszekedtek folyton, csak van olyan, amikor lehet értelmesen beszélni vele? Én ezt próbálnám meg a helyedben, és ha elkezd sértegetni, akkor felállni, elköszönni és mondani, hogy majd legközelebb folytatjátok, amikor megnyugszik és lehet nyugodtan beszélni vele. Mert meg kellene próbálnotok beszélni, hogy ez neked mennyire rossz és fáj, amit csinál, pedig szereted és szeretnél békében-barátságban lenni vele. Ha tudod, hogy mi deríti jókedvre, pl. valami közös időtöltés, akkor ilyenkor lehetne megpróbálkozni ezekkel a beszélgetésekkel.

#7:+1

Kérdező! Anyádnak nem veled van baja, hanem valami régi sérülése van gyerekkorból. EZ 99%. 1%, hogy vagy vele sem voltak elégedettek, és ezt a mintát viszi tovább, vagy volt valami álma, amit a testvéreid nem, de te megbvalósíthattál volna. És mivel nem tetted, mert ez a te életed vagy mert nem volt elég a tehetséged, ezért csalódott, és haragszik rád.

Te alapvetően annyit tehetsz, hogy vagy megszakítod a kapcsolatot vagy elkezded megvédeni a határaidat. Amikor bánt, akkor elmondod, hogy az neked miért fáj, hogyan lehetne elkrülni, és elmész. Vissza a koliba, a lakásodra stb. És anyád minél többet hisztizik, annál ritkábban hívod, látogatod.

Van egy harmadik út is. Pszichoterápia anyádnak.