Apukák! Milyen a kapcsolatotok a gyermeketekkel?

Míg velünk éltek tökéletes volt. Szerintük is.

Megnősültek, azóta szar. Mindenki szerint.

46 éves vagyok, a fiam 7.

A kezdetektől nagyon apás.

Ha ilyen marad a kapcsolatunk évek múlva is, boldogan halok meg.

Hogy lenne már felnőtt.

Serdülő még.

48 éves vagyok, fiam 8 éves, lányom 4,5.

Mindkettő a szívem csücske, de a fiammal több közös programot csinálunk kettesben. Neki már lehet magyarázni történelemről, városokról, földrajzról s egyéb tudományokról.

Különösen szeretem mindegyikükben, hogy a legapróbb ajándéknak vagy programnak is nagyon örülnek. Nekik tényleg öröm ajándékot adni, ill. öröm kitalálni valami programot.

31vagyok a kicsi 7. Nem tudom milyen a kapcsolatunk,ha hajnalban dolgozni megyek es adok egy puszit neki akkor elmosolyodik álmában is. Este én teszem le aludni, sokszor nem akar elengedni, amint meglát mindig odarohan és megölel. Nagyon igyekszem motiválni,de csak a sikereihez gratulálok

Nem vagyok szigorú,de annál következetesebb. Amit mondok az törvény. Be is tartom a szavam így nem kell könyörögni. Rengeteget játszunk együtt. Kártyázunk,kirakózunk,hercegeset jatszunk.

Néha tanítom autót szerelni,barkácsolni,együtt robogunk. Szóval szerintem a motivaló tamogató segítő környezetet nyujtom neki.

Én imádom apukámat és ő is engem. Mindig meghallgatja a dolgaimat, én is az övéit (akkor is, ha nem értem). Szoktunk kettesben is programot csinálni, vagy ő dolgozik, én pedig tanulok mellette (home officeban van, én pedig egyetemista vagyok.)

21/L, 55/F