Hogyan kezelitek a kritikát?

Nyugodtan megmondhatod neki, hogy ha annak tart, az csak és kizárólag az ő „munkásságának” az eredménye; azért vagy csúnya, mert tőle rossz géneket kaptál, és azért vagy mihaszna, mert ő nevelt ilyenné.

A többit rakja össze magában.

Az, hogy biológiailag az anyukád nem jelenti azt, hogy annak is kell tekintened.

Nekem egy anya nem ilyen. Én tuti ott hagynám a saját gondolataival. Ha akar úgyis keres.

Valami baja van önmagával.

Így felnőttként az őszinte beszélgetést mennyire szeretnéd vele? ("Anya, nagyon fájt, hogy soha nem ismertél el és mindig kritizáltál", "annyira jól esett volna az elismerés, bátorítás"...

Vannak olyan "elméletek", hogy ha "a gyerek sikereit nem ismerjük el", "mindig elégedetlenkedünk vele szemben, kritizáljuk, alázzuk", akkor majd "csakazértis-dacból" meg akarja mutatni, hogy igenis meg tudja csinálni... Én számos tanárnál tapasztaltam ezt az undorító, káros jelenséget, szinte mindig élvezettel figyelték ha "nem ment valami" és azonnal jött a "nem baj, nem lesz belőled semmi az életben" szöveg, bár az ilyen mondatok elhangzásához az esetek többségében az se kellett, hogy bármi ne menjen, mindig ez lett mondva.

#2:+1

Annyi kiegészítéssel, hogy az anya visszavághat azzal, hogy az apád génejei miatt vagy ilyen.

De az apát meg ő választotta.

Nagyon szeretnék tőle pozitív visszajelzést kapni, esetleg ha egyszer azt mondaná rám, hogy büszke - engedd el. Örökre.

Én mindenkit, aki kritizált (voltak páran) kiiktattam az életemből. Nem érdekel, mit mondanak, az meg fel merül bennem hogy pl segítsek nekik, ha kérik.

Hidd, el amint ignorálod az ilyet 100%-kal jobb és boldogabb életed lesz. Nekem ehhez 3 év pszichológus kellett és majdnem 2 halál az anorexiámba, ami a családom ilyen megjegyzései miatt alakult ki.

Pont a napokban írt erről Knapek Éva pszichológus: [link]

Lapozd végig ezt a posztot (több slide is van).

Én második éve járok terápiára, és az egyik dolog, amit ott megtanultam, az az, hogy a kritika, amit kapsz, az elsősorban mindig arról szól, aki adja azt. Anyád valószínűleg a saját életével elégedetlen és rajtad tölti ki. Ezért aztán csinálhatsz bármit, sosem leszel elég jó. Valójában a saját életével elégedetlen, nem veled.

Javaslom neked is a pszichoterápiát.

Viszont kritikával.

Ő tökéletes?

Mondd neki, hogy ez a cipő nem megy ezzel a ruhával, ultragáz! Nem szép a hajad! Nem elég ízletes a kaja, te is tudsz neki mondani, csak épp egy kicsivel többet, mint amennyit ő mondogat.