Mit tegyek, ha az életem egyetlen de óriási feszültségforrása a családom, de mégse akarom megszakítani velük a kapcsolatot?

Azért is költöztem el, mert már nem bírtam napi szinten elviselni azt, ahogy anya meg apa tönkremennek lelkileg a kettőjük kapcsolata miatt. Most hétközben teljesen nyugodt, békés vagyok, viszont hétvégén mikor hazajövök hozzájuk, mindig megy a kiabálás, veszekedés, és sokszor rajtam "csattan" az ő feszültségük, meg rossz kedvük. Egyébként tündéri, odaadó mindkét szülőm, de lelkileg nincsenek jól, emiatt megy ez az egész. Tenni viszont nem tesznek a jobb helyzetért. Egyik nap összevesznek, sírnak, vagy velem kiabálnak mert flusztráltak. A másik nap meg mintha mi sem történt volna együtt megyünk kirándulni stb. Nekik már rég nem kellene együtt élniük (pszichológus is megmondta nekik, de abbahagyták a terápiát) Szerintem sose fognak tudni változtatni ezen, én meg mint gyerek belefáradtam abba hogy segítsek nekik, mert nem TUDOK. Meg a saját lelki egészségem ment tropára.

Mégis mit tegyek? Ha nem járok haza, akkor jól vagyok, de azt mégse csinálhatom meg, hogy sose megyek haza? Viszont az elköltözésem óta minden egyes alkalommal sírtam, mikor náluk voltam, plusz utánna még napokig bennem volt az idegesség.